Nemzet(i) vezetőnk a KDNP-vel való egyeztetés után a mai napon a Fidelitas vezetőivel és tagjaival tárgyalt. Mondott érdekes és kevésbé érdekes dolgokat: ezek közül szemezgetek néhányat, különös tekintettel az oktatási rendszer kérdésében elhangzottakra.
Orbán, beszédét a Fidelitas történelmi szerepével kezdte, példákat állítva a megjelentek elé, hogy a Fidelitasból messzire lehet jutni, lásd Rogán Antal, vagy Cser-Palkovics András pályáját. „A Fidelitas kis akarattal, bátorsággal a következő két évben annyit mehetne előre, olyan befolyásra tehetne szert és olyan eredményeket érhetne el, amennyit - normális történelmi időkben - tíz-tizenöt év alatt sem biztos, hogy tudna” – mondta Orbán. A feladat adott: a Fidelitas vezetőinek, tagjainak két évük van, hogy közelebb kerüljenek Simicska Lajos, vagy Nyerges Zsolt köreihez – akkor biztosan meglesz a „befolyás” és nem maradnak el az „eredmények” sem.
Az oktatási rendszerrel kapcsolatban sokat beszélt a miniszterelnök, frissen végzett egyetemi hallgatóként, illetve tanulmányaimat folytatva jelenleg is az oktatási rendszer tagjaként érdeklődve olvastam a ma elhangzottakat. A kormányfő a Fidelitas tagjai előtt sem cáfolta önmagát: a „dakota” jellegű frázisokba („a kocsi megelőzi a lovat”) ágyazott populista szólamok egyszerre értelmezhetetlenek és vérlázítóak. Részletezem, hogy mire is gondolok. Az oktatási rendszerrel kapcsolatban a kormány forradalmat vív, de „ellenforradalmi kísérletek” zajlanak, bár Orbán szerint ez normális: „ha van forradalom, akkor van ellenforradalom is”. Habár teljesen zavaros ez az ellenforradalmi hasonlat, azért engedtessék meg értelmeznem: a (fülke)forradalom kormánya pont ugyanolyan gátlástalan és durva módon „verte le” az oktatási ellenforradalmat, mint a történelmi példából merített rendszer emberei. Olyan országban, olyan rendszerben, amelyben az oktatási törvény kidolgozásánál, meghozásánál az ellenzéknek és az oktatási szervezeteknek (de még a koalíciós partnernek is!) véleménye nem ér semmit, ellenforradalomról beszélni nem csak zavaros, de súlyosan képmutató is.
A kormányfő szerint az oktatási rendszert át kell alakítani. (Tegyük gyorsan hozzá: a jogállami rendszer átalakítása után ez már jóval egyszerűbb feladat.) Hogy milyen módon, és miért, arra néhány konkrétumot említenék az elhangzottakból. Orbán szerint a diploma ma nem ér semmit, mert a friss diplomások nem rendelkeznek olyan tudással, amilyent a munkáltatók elvárnak. Már a felvetéssel sem értek egyet, de a kormány megoldási javaslata sem mutatja a pozitív változtatást. Egyes szakok megnyirbálásából, az állami férőhelyek drasztikus csökkentéséből, a tanári óraszámok emeléséből, az elbocsátásokból, nem vagyok biztos abban, hogy a biztosabb tudás és a magasabb arányú elhelyezkedés következik. A nap egyik csúcspontja, a kijelentés, mely szerint: „a tandíj ellensége vagyok.” Ezt inkább nem kommentálnám. Azt viszont annál inkább, hogy Orbán szerint a megoldás a helyzetre, egy 30(!) éves lejáratú hitel (diákhitel), amelyből a felsőoktatás hallgatója tudja magának finanszírozni az egyetemista éveket. Lehet, hogy én vagyok a bolond, de a kormányfő egy részről folyamatosan a „nagytőke”, a bankrendszer ellen beszél (ami hitelez), másrészről a hitelcsapdába esettek megsegítéséről, most pedig harminc éves lejáratú hitelfelvételt emleget. Most, akkor hogy is van ez? Továbbá: „a melós fiatalokkal törődni kell.” Könnyfakasztó mondat, a probléma csak az, hogy az iskolalátogatási kötelezettség leszállítása 16 évre nem biztos, hogy a törődést, sokkal inkább az elbutítást segíti elő.
A végszó legyen ez a gyöngyszem: „öt-hat év múlva nagy tömegben jönnek majd vissza Magyarországra azok a fiatalok, akik korábban külföldre mentek pénzt keresni (…).
Ezt azért megnézném…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mandiner blogajánló 2012.07.25. 09:18:01
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gaius.baltar 2012.07.25. 17:05:27
index.hu idézet: "Az ombudsman szerint a kormányhatározat megalkotása a jogállamiság, valamint a jogbiztonság elvével és ezen keresztül a művelődéshez való joggal összefüggő visszásságokat okozott – tették hozzá."
Emellett egy korábbi jogszabályt (törvényt) is sért a kormány, mely szerint az előző évihez képest maximum +/- 10%-ot változhat a keretlétszám, ugyanakkor az idei szabályozásban van ahol 93, illetve 98%-os eltérés is tapasztalható a tavalyihoz képest.
Bár ... mint tudjuk az Alkotmánybíróság által jogerősen (!) kihírdetett "eredmény" se számít a Vezírnek, egy egyszerű "akkor is marad" mondattal újabb "tockost és sallert" kiosztva mindenkinek, marad minden a régiben.
Emellett már csak érdekesség, hogy a Vezír, aki a piac igényeit fürkészi árgus szemekkel, nem tárgyal se a munkavállalókkal, se a munkaadókkal (hogy ne is említsem, hogy megszűntette pillanatok alatt az OÉT-et).
Szerencsére jó hír, hogy a mai nap a munkavállalók és a munkaadók szövetsége közös fórumot hozott létre, hogy így tudjanak tárgyalni, ha már ennek hivatalos fóruma nem maradt - emellett nem röstelkedtek bírálni mindkét oldalról emiatt a kormányt - mondhatni jogosan.
gaius.baltar 2012.07.25. 17:16:55
".... Ezt Szabó Máté kérdésére az oktatásért felelős államtitkár is elismerte, ugyanakkor ezzel összefüggésben a kormány stratégiai céljainak megvalósítására hivatkozott – közölte az ombudsman hivatala.
Hozzátették: az alaptörvény külön is rögzíti, hogy a jogszabályok mindenkire, így az állami szervekre nézve is kötelezőek. Az Alkotmánybíróság a hallgatói létszámkeretre vonatkozó szabályozása kapcsán alkotott határozatának értelmében törvénysértő az olyan jogalkotás, amikor nem a megalkotására felhatalmazó jogszabály rendelkezéseinek megfelelően határozzák meg egy alacsonyabb szintű norma tartalmát."
Újfent bizonyítja a kormány, hogy rájuk se az Alkotmány (ma már Alaptörvény, nem véletlenül), se jogszabályok, törvények nem vonatkoznak .... ugyanakkor bőszen igyekeznek másokkal betartatni (főleg saját rendelkezéseiket) azokat.