Fiatalok közéleti-politikai reflexiói

Itt állok Önök előtt, mert elérkezett a kiállás ideje! Mert már nem elég a közlemények és sajtótájékoztatók visszafogott hűvössége, ha – ahogy a nácizmus borzalmát dermesztő élességgel megidéző Pilinszky mondja – azt mondják nekünk: »Táblára írva nyakadba akasztjuk történeted.«

 

Tisztelt Hölgyem és Uraim! 

Nem személyes vagy családi tragédiák emléke vezetett ma ide. Azért jöttem, mert ilyenkor nem maradhatok néma. Azért jöttem, mert nem elég az erkölcsi felháborodás, ha a 21. század Magyarországán valaki a legnagyobb lelki nyugalommal a legelvetemültebb politikai gonoszság eszközeit ajánlja a magyarok figyelmébe.

 

Azért jöttem, mert nem felejthetünk. Nem felejthetjük el, hogy a múlt században emberek millióit, köztük ártatlan gyermekek százezreit kínozták meg és gyilkolták meg faji alapon, vallási vagy etnikai alapon.

 

Nem akarunk együtt élni olyan alantas rasszista megnyilvánulásokkal és mondatokkal, mint amilyeneket hétfőn az Országgyűlés üléstermében Gyöngyösi Mártontól, a Jobbik képviselőjétől láttunk és hallhattunk.

 

Azért jöttem, mert ezt nem fogadhatjuk el. Nem fogadhatjuk el, hogy mindannak dacára, ami az elmúlt száz év alatt történt itt, Közép-Európában és Magyarországon, még mindig vannak olyanok, akik semmiből sem tanultak. Nem fogadhatjuk el, hogy ártatlan, védtelen milliók halálát, szenvedését bárki semmibe vegye.

 

Nem fogadhatjuk el, hogy Magyarország bármely polgárát csak azért, mert más felekezethez tartozik, vagy más nemzetiségből származik, más értékeket részesít előnyben, méltóságában megsértsék, önbecsülésétől megfosszák, szabadságát elvegyék, listával fenyegetőzve megbélyegezzék.

 

És legvégső soron azért jöttem, mert személyesen sem tűrhetem. Nem tűrhetem, hogy felnövekvő gyermekeim, Dániel és Áron lelkét a jövőben ilyen gondolatokkal mérgezzék. Nem tűrhetem, hogy bárki részéről azt hallják, a szabadság, az önbecsülés és a méltóság nem illet meg mindenkit.

 

Azt akarom, hogy ők megtanulják, nap mint nap mindenkinek bele kell néznie az igazság szigorú tükrébe. Éberen kell figyelnünk arra, ha valahol a primitív tudatlanság vagy az aljas szándék bujtogatására gyűlölet lángol fel.

 

Azt akarom, hogy a gyermekeim majd megtanulják, rövid az út a szívben lobogó gyűlölettől a porig égett házakig, a megsemmisítő táborok és a tömegsírok világáig, Birkenautól Butovóig.

 

Azt akarom, hogy tudják, az élet mindenkié, aki megszületik erre a világra!

Azt akarom, hogy tudják, mit jelent az Élet Menete!

 

Értsék, hogy mindenki az élet menetében rója lépteit nap mint nap, aki teszi a kötelességét, tanul, dolgozik, családot alapít, gondoskodik másokról, bármilyen kicsiny tettével hozzájárul, hogy a világ szebb legyen, és aki mindent elkövet azért, hogy senkinek ne ártson, inkább ahol tud, használjon.

 

A haza ma nem néma. Józan magyarok milliói ma gondolatban itt vannak velünk. Tudják és értik, hogy azért jöttünk össze, mert ma a Kossuth téren mi akasztunk táblát a gonoszság nyakába. Rajta a felirat: Nem engedjük! Ezt már nem engedjük. Se Gyöngyösinek, se másoknak, soha.

Nem is olyan rég Rogán Antal még eképpen határolódott el mindennemű szélsőjobboldali, fasiszta megnyilvánulástól, amely Magyarország „bármely polgárát csak azért, mert más felekezethez tartozik, vagy más nemzetiségből származik, más értékeket részesít előnyben, méltóságában megsértsék, önbecsülésétől megfosszák, szabadságát elvegyék."

Jelezte, hogyha hasonló esetre lenne példa, azonnal, a lehető legmaximálisabban elhatárolódik tőle, és felemeli a szavát ellene.

Ugyanez a személy most hallgat … hallgat, mert bár párttársa Bayer Zsolt uszító, undorító, gyomorforgató „cikket” jelentetett meg a cigánysággal kapcsolatban a Magyar Hírlapban, az mégsem dukál, hogy a saját pártja „prominens” személye ellen szót emeljen. Amíg a Jobbik volt terítéken mellkasát verve, vehemensen állt ki a kirekesztés, a gyűlöletbeszéd ellen, majd most, „megfeledkezve”, elbújva, témát terelve meglapul … meglapul, mert ez a politikai érdeke.

Ha valamit hasonlóan undorítónak tartok az efféle gyűlöletbeszéd mellett, az a néma cinkosság, ugyanis Babits Mihály óta tudjuk „vétkesek közt cinkos aki néma”.