"Ha én Rózsa volnék, sohasem hazudnék,
A tízezer helynél biztos többet adnék.
Nyílnék a bölcsésznek, és a közgazdásznak,

Felvételizőknek, sok szegény diáknak.

Ha én Hoffmann volnék, tárt karokkal állnék,
Minden tehetségnek jó esélyt én adnék,
Nem kérném azt tőled, ne legyél Te mérnök,
vagy vedd fel kényszerből a Diákhitel 2-t.

Ha államtitkár volnék, csakis olyan lennék,
Hogy a jó diák hallgatóvá váljék,
Nagy, önző szemekkel nem néznék át rajtad,
Akkor lennék boldog, ha az esélyt már megadtam.

Ha felelős volnék, ilyen sosem lennék,
Minden egyes döntést százszor megfontolnék,
És ha én miattam más kerülne bajba,
Az lennék aki mégis büszkén lemondana.

Ha én Rózsa volnék, sohasem hazudnék.
Sok politikusnak példaképe volnék.
Akkor lennék boldog, ha felvételiznétek,
S nem lennék én átka egy egész nemzedéknek."

A tüntetések alatt szavalt, diákok által átköltött szerzemény