Fiatalok közéleti-politikai reflexiói

„Zavarjuk haza a multikat!” – harsogott 2 évig a magyar médiában a Jobbik és a kormányzat részéről a finoman szólva is meglehetősen demagóg mondat. 

Majd 2 év múltán, a semmiből jőve villámcsapásként jött az irányváltás a kormány részéről: „Vannak jó és rossz multik”.

Mondanom se kell, tett rendetlenséget e kijelentés az átlagember fejében …

2 évig mást sem sulykoltak az ember fejébe, mint „de hát ezek a szemét multik kiviszik a hasznukat”, most pedig stratégiai megállapodást kötünk egyesével velük.

Ugyanis rájött a kormány, hogy multik nélkül nem boldogul az ország, és ezzel semmi baj nincs.

Ugyanis azzal, hogy egy multi „idejön”, itt fektet be, itt alapít céget, itt hoz létre gyártóbázist, vagy logisztikai központot, azzal mi magyarok leszünk gazdagabbak. Nálunk létesül új munkahely, nálunk vásárolják be az alapanyagokat, nekünk fognak munkabért/járuléki adót/iparűzési és még miegymás adót fizetni. Nem beszélve arról, hogy az ő termelékenységük nagyrészt meghatározza a GDP-nket (elég, ha csak pillantást vetünk a  részletes GDP táblázatra), nem beszélve arról, hogy ezek a „gonosz” multik szoros együttműködési hálóban működnek a kis- és középvállalatainkkal, családi vállalkozásainkkal, mivelhogy a beszállítói munkákat rajtuk keresztül eszközölik, illetve a készleteiket, alapanyagaikat is túlnyomórészt a kisebb szektorális egységekből, családi vállalkozásoktól szerzik be, együttműködnek velük.

Ha megengedik, egy kiragadott példán keresztül bemutatnám, hogy miért is éri meg az országnak ösztökélni a külföldi tőkét. Vegyük példaként a legújabb beruházást, a kecskeméti Mercedes gyárat. 

A Mercedes gyárat épít Magyarországon (jelen esetben Kecskeméten). Ez, a magyar állam számára nem kerül egy forintba sem, a Mercedes állja értelemszerűen. Gépkocsikat és motorokat szerelne össze, illetve magyar munkaerőt alkalmazna (~2500 főben gondolkozik, illetve folyamatos bővítés lehetőségével vizionál). Ilyenkor szokták a „rosszmájúak” közbevágni, hogy „igenám, de több milliárd forint támogatást vesz fel a magyar államtól, munkahelyteremtés címen.” Igen, igaz ez a kijelentés, de csak féligazság. Ugyanis országos szinten ez a pár milliárd forint nem jelentős tétel, ugyanakkor erőteljes profit növekedést lehet elérni általa. Ezzel a néhány milliárd forinttal támogatja a kormány a Mercedest, jelen esetben 2500 fő foglalkoztatására. Ugyanakkor a Mercedes nem néhány milliárd forintot fektet be, hanem 500-550 milliárd forintból építi fel a gyártóbázisát. A gyárban dolgozók (~2500 fő) a Mercedestől fogják kapni a fizetésüket (bruttó 300.000 forintos átlagbér), nem az államtól. Ez a gyár bérköltségei esetén havi ~750 millió forintot jelent, egy év alatt kilencmilliárd forint. Ennyit költ legalább bérekre a gyár, itt, Magyarországon, közvetlenül a munkavállalóknak kifizetve. Mivel ezt itt költi el, ránk, értelemszerűen ezt nem viheti ki, csak bérek formájában ebből a gyárból kilencmilliárd forint áramlik szét az országba.

Ennek mintegy a fele marad a dolgozóknál, a másik fele az államkasszába jut (SZJA és különböző járulékok formájában). Az emberek a náluk lévő bérből vásárolnak és fogyasztanak, ami újabb milliárdokat jelent az államnak ÁFA formájában.

Az év végén, mint minden jól működő vállalatnál, keletkezik X forint nyereség. Ennek a 19%-át, 0,19X milliárd forintot, befizet a magyar államnak társasági adó formájában.

Ezt követően Kecskemét városa y milliárdos nagyságrendű iparűzési adót szed be a Mercedestől, ami pénze szintén nem lenne, ha a Mercedes nem alapított volna gyárat itt. 

A maradék összeg egy részét pedig kiviszi az országból, másik részét befekteti, illetve elhelyezi különböző banki portfóliókban.

Ám vannak olyan együgyűek, akik ekkor még mindig lázadnak, és mocskolódnak. Nekik csak a következő rövid összefoglalóval válaszolnék: Az állam egyszeri (tegyük fel tízmilliárdos) támogatást ad. Neki innentől kezdve nincs befektetett pénze (értsd, nem kell többet költenie), csak a hozamot, a profitot kell várnia, ami már az első évben megtérül SZJA, ÁFA, iparűzési adó és miegymás egyéb adók formájában. Ellenben a Mercedesnek volt egy 500 milliárdos beruházása, évenkénti x milliárdos bérfizetése, y milliárdos iparűzési adója és emellett egyedüli bevételi forrásként a profit. Ennek egy töredék részét viszi ki, ami legjobb esetben is 10-15-20 év alatt ér el akkora összeget, amekkora a befektetési költsége volt (tehát a kivitt összeg nagyjából 15-20 év múlva éri el azt a szintet, amennyibe került neki a beruházás, saját forrásból). Tényleges profitra (tehát a befektetett pénzen felüli összegre) csak 15-20 év múlva kerülhet sor, addig „veszteséges” üzlet a számára, az állam, az állampolgárok, és a gyárnak otthont adó városnak ellenben már az első évtől haszna van a vállalkozásból.

Aki ezt nem hajlandó megérteni, az (elnézést), vagy nem rendelkezik egy 5 éves IQ-jával sem, vagy egyszerűen politikailag elvakult.

A levezetésemben még meg sem említettem a fentebb említett „másodlagos rendszereket” (hazai beszállítói hálózat). Az itt keletkező munkahelyek száma, mint minden esetben az alapberuházás többszörösét jelenti. Náluk ugyanúgy keletkezik munkabér, SZJA, ÁFA, iparűzési adó és még sorolhatnám.

Szintén fontos hatás még a térség beruházásvonzó ereje, melynek megítélésén sokat javít egy-egy ilyen mega beruházás, ugyanis ez egy erős jelzés a piac számára: rendezettek a körülmények, jó az infrastruktúra, jó a munkaérő, megéri itt befektetni.

Ha az ember leveszi a politika szemüvegét, akkor láthatja, hogy igenis szükségünk van a multikra, ugyanis ha a multikat támogatjuk, azzal közvetlen és közvetett módon a magyar munkavállalókat, magyar állampolgárokat, és magyar vállalatokat is támogatjuk.

Irigyelhetjük a szomszédjainkat, hogy „bezzeg nekik milyen jól megy a soruk”, ugyanakkor be kell látnunk, hogy ők már felismerték ezt az ok-okozati folyamatot, és készségesen alkalmazzák is.

A szlovákoknál fektet be a Peugeot, a Citroen, a KIA és a Volkswagen, egyikük sem szlovák márka, ugyanakkor a munkabéreken és a hozzá szorosan kapcsolódó hazai vállalatokon, beszállítókon keresztül mégis a szlovák államot és állampolgárait segíti, értük dolgozik.

Ugyanez megfigyelhető Szlovéniában, Horvátországban és Romániában is (értelemszerűen nem csak az autóipari monstrumokra gondol az ember, ez csak egy kiragadott példa volt). Ezek az országok sikeresen és tömegesen szívják magukba a multi beruházókat, nagyon sok esetben előlünk elhappolva, mert mi hagyjuk, hogy „kiénekeljék a sajtot a szánkból”.