HTML

Fiatalok közéleti-politikai reflexiói

A blogot néhány fiatal, műkedvelő barát hozta létre azzal a szándékkal, hogy az aktuális politikai-közéleti-társadalmi kérdésekre, problémákra reflektáljon. Az írásokban kizárólag a saját véleményünket jelenítjük meg.

Friss topikok

Címkék

adó (1) agyarország (1) Alaptörvény (1) Alkotmánybíróság (2) államosítás (1) Anonymous (1) átnevezés (1) ATV (1) Bajnai Gordon (2) bank (1) Bayer Zsolt (1) belpolitika (9) beruházás (2) beszédek (1) BM (1) Bornai Tibor (1) Budai Gyula (2) Csatáry (1) Csatáry László (1) demokrácia (4) Deutsch Tamás (1) diktatúra (2) dinnye kartell (1) Egyenes beszéd (1) előregisztráció (1) elvándorlás (1) EU (1) EU/IMF (1) Európai Bíróság (1) Európai Unió (1) évértékelő (1) felsőoktatás (8) Fidelitas (1) Fidesz (22) Fidesz-KDNP (1) fogadási csalás (1) földtörvény (2) Fortinbras (1) gazdaság (6) gazdasági növekedés (1) Gazdasági Versenyhivatal (1) Gelléri Andor Endre (1) Giró-Szász András (1) Gyöngyösi Márton (1) György (1) Gyurcsány Ferenc (1) Hoffmann Rózsa (1) Hofmann Rózsa (1) ifj. Lomnici Zoltán (1) IMF (2) ingatlanadó (1) internet (1) Jobbik (6) Kálmán Olga (1) KDNP (4) kiadások (1) KIM (1) koalíció (1) kormány (1) kormányrendelet (1) korrupció (1) Kósa Lajos (1) KövérLászló (1) Kövér László (1) közélet (8) Közgép (1) közösség (1) közpénz (1) köztévé (1) Kubatov-lista (1) külföld (1) külpolitika (1) kultúra (1) Kuncze Gábor (1) Lengyel Tibor (1) LMP (1) m1 (1) Magyarország (1) Magyarország alaptörvénye (1) magyar fiatalok (1) Magyar Hírlap (1) Matolcsy (1) matolcsyzmus (3) Matolcsy György (8) Mesterházy Attila (1) Milla (1) minisztériumok (1) MNB (1) MTVA (1) multik (1) mutyigyár (1) művészet (1) nemzeti együttműködés (1) Népszabadság (1) NER (1) netadó (1) NGM (2) Novák Előd (1) nyilatkozatok (2) oktatás (1) oligarcha (1) oligarchák (4) Orbán Ottó (1) Orbán Viktor (15) országgyűlés (1) parlament (1) Parlament (1) plágium (1) politika (27) politka (1) Polt Péter (1) Puch (1) regisztráció (1) rezsim (1) Rogán Antal (3) Schmitt Pál (1) Semjén (1) Semjén Zsolt (1) Simicska (1) sport (1) Szájer József (1) Szegedi Csanád (2) szociális konzultáció (1) tanácsadók (1) tandíj (2) TEK (1) Tersánszky Józsi Jenő (1) Torgyán József (1) tranzakciós adó (1) ügyészség (1) unorthodox (1) unortodox (2) vadászfegyver (1) választás (1) választási jog (1) választási regisztráció (1) választási törvény (1) Váradi András (1) Varga Mihály (1) versenyképesség (1) Vidékfejlesztési Minisztérium (1) VM (1) Vona Gábor (1) zsidó (4) Zsolt (1) Címkefelhő

2021.06.27. 11:20 gaius.baltar

Connecting People – avagy – a Hatalom Hálója

„Rendkívül káros és veszélyes, amikor összekeverik a sportot a politikával, történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez rossz.” – mondta népünk két lábon járó kakaduja, beszélő angry birds-e Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Luxembourgban, az európai uniós tagországok külügyminisztereinek egynapos találkozóján. Ő bizonyára tudja, hogy miről beszél, hisz itthon még csak kísérletet sem tettek arra az elmúlt 10-11 év során, hogy a sportba begyűrűztessék a politikát, még csak meg sem próbálták a nagyobb szabású klubok, szövetségek vezető pozícióit (elnök, alelnök, vezetőségi/elnökségi tag, tulajdonos, támogató) a saját embereikkel feltölteni. Én azért botor módon megpróbáltam összeszedni az elmúlt 10 év termését, hogy kiket is adott a regnáló hatalom politikai „elitje” szövetségeink, klubjaink élére. A felsorolt nevek között, van olyan, aki jelenleg már nem tölti be az adott pozíciót (sem a sportklubnál, se a „civil” munkahelyén), de a tendenciát, szándékot nagyszerűen szemlélteti. Vigyázat, nem lesz rövid a lista :)

 

Elnökök, elnökségi tagok, vezetők szövetségek élén:

  • Sakkszövetség                              Seszták Miklós – elnök (nemzeti fejlesztési miniszter)
  • Kézilabda Szövetség                     Kocsis Máté – elnök (Fidesz kommunikációs igazgatója)
  • Kosárlabda Szövetség                  Szalay Ferenc – elnök (Szolnok fideszes polgármestere)
  • Magyar Röplabda Szövetség        Dr. Kovács Ferenc (2010-14 között fideszes ogy. képviselő)
  • Jégkorong Szövetség                    Németh Miklós – elnök (Közgép Zrt. volt elnök-vezérigazgatója)
  • Magyar Birkózó Szövetség            Németh Szilárd (rezsibiztos, fideszes képviselő)
  • Magyar Korcsolya Szövetség        Kósa Lajos (elnök, fideszes képviselő)
  • Magyar Atlétikai Szövetség           Gyulai Miklós
  • Tenisz Szövetség                          Dr. Szűcs Lajos – elnök (Fideszes ogy. képviselő, 7. vk), Lázár János
  • Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ)  Gyárfás Tamás
  • Magyar Paralimpiai Bizottság        Deutsch Tamás – alelnök
  • MOB                                               Borkai Zsolt – elnök (Győr város ex-polgármestere), korábban Schmitt Pál
  • MOB                                               Deutsch Tamás – alelnök
  • MOB                                               Czene Attila – alelnök (EMMI sportért felelős államtitkár, 2010-ben lett sportállamtitkár)
  • Magyar Asztalitenisz Szövetség -  Nátrán Roland – elnök (Magyar Export-Import Bank Zrt. és a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. vezérigazgatója, korábban helyettes államtitkár, 2009-től a Pénzügyminisztérium pénzügypolitikai osztályának vezetője, 2010-től pénzügypolitikai helyettes államtitkár volt. Majd a Mehib és az Eximbank tulajdonosváltását követően, 2012 júniusától Matolcsy György, a tárca akkori vezetője az intézménypáros vezérigazgatójának nevezte ki. Fontos tudni, hogy az Eximbank és MEHIB állami tulajdonban lévő „vállalkozás”, ezek látják el Magyarországon az exporthitel-ügynökségi feladatokat)
  • Magyar Lovassport Sz.  Lázár Vilmos – elnök (CBA Felügyelő Bizottságának elnöke)
  • MLSZ                                 Csányi Sándor – elnök (OTP Bank elnök-vezérigazg., Fidesz közeli üzletember)
  • MLSZ                                 Berzi Sándor – alelnök (korábban a Videoton ügyvezető igazgatója)
  • MLSZ                                 Bánki Erik – elnökségi tag (fideszes képviselő)
  • MLSZ                                 Kovács Árpád - elnökségi tag (Költségvetési Tanács elnöke)
  • MLSZ                                 Dankó Béla – elnökségi tag (fideszes képviselő)
  • MLSZ                                 Tarsoly Csaba – elnökségi tag (Győri ETO volt vezetője)
  • Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) Budai Gyula – szövetségi igazgató (Fideszes ogy. képviselő, „elszámoltatási kormánybiztos” = 2010. június 11-én miniszterelnöki megbízottá nevezték ki, amely titulusban „az állami földek jogellenes elherdálásának vizsgálatával foglalkozott”, 2014 augusztusában a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa lett)
  • Magyar Dinnyeszövetség            Simonka György – elnök (fideszes választókerületi elnök

 

Elnökök, elnökségi tagok, vezetők klubok élén:

  • Ferencváros (foci)                 Kubatov Gábor – elnök (Fidesz országos pártigazgatója)
  • Ferencváros (kézilabda)        Kocsis Máté – alelnök, elnökségi tag (Fidesz kommunikációs igazgatója)
  • DVSC-TEVA (foci)                 Szima Gábor – elnök („Fidesz közeli üzletember”, „Kósa Lajos barátja”)
  • Budapest Honvéd                  George F. Hemingway - elnök-tulajdonos
  • MKB-MVM Veszprém (kézilabda)           Kálomista Gábor - társelnök
  • Diósgyőr                                Leisztinger Tamás – tulajdonos („A gazdasági sajtó akkor arról cikkezett, hogy az MSZP-közelinek tartott nagyvállalkozó Orbán Viktor nyomására fektethetett be a futballba. A kormányfő nyilatkozataiban utalt arra, hogy a gazdasági elittől várja, hogy szerepet vállaljon a magyar fociban. Leisztingerről a legutóbbi hír, hogy megszüntették a zsarolás gyanúja miatt ellene indított eljárást.”)
  • Puskás Akadémia                 Mészáros Lőrinc (Felcsút volt polgármestere)
  • MTK sportegyesület              Deutsch Tamás – elnök (Fidesz, EP-képviselő)
  • MTK sportegyesület              Deutsch Péter – ügyvezető (az elnök testvére)
  • MTK 1888 Zrt.                       Deutsch Tamás és Péter - felügyelőbizottsági tag

 

Deutsch Judit és Deutsch Péter a tulajdonosa az AVP Svéd-Magyar Kft.-nek, amely most - egy közbeiktatott cég által - megszerezte az MTK Labdarúgó Zrt.-t

Ezenkívül Deutsch Tamás jelenlegi apósa, Lazsányi László egy időben az MTK-csarnokot üzemeltette, míg a cégpapírok szerint Deutsch Tamás legutóbbi esküvői tanúja, az egykori neves tévériporter, Palik László - akit annak idején maga Deutsch nevezett ki a Hungaroring élére - igazgatósági tag az MTK 1888 Zrt.-ben. Családtagok, barátok mindenütt.

 

Tulajdonosok, alapítók („Fidesz közeli üzletemberek”, képviselők):

  • Szolnoki Olaj (kosárlabda)                        Nyerges Zsolt
  • Szolnoki Tenisz Klub Kft                            Nyerges Zsolt
  • Mezőkövesd Zsóry (foci)                           Tállai András (NGM parlamenti államtitkára)
  • Videoton                                                    Garancsi István (2011-től egy évig miniszterelnöki megbízott)
  • Videoton                                                     Pap Géza * (a magyar állam [Fidesz kormány] megrendelésére készítik Garancsival a Magyarországot Szlovákiával összekötő gázvezetéket)
  • DVSC-TEVA (foci)                                      Szima Gábor („Kósa Lajos barátja”)
  • Győri ETO                                                  Tarsoly Csaba
  • Pécsi MFC (PMFC, foci)                             Matyi Dezső (többségi tulajdonos)                      
  • Puskás Akadémia (Felcsút)                        Orbán Viktor (alapító)

 

Fidesz közeli cégek által támogatott klubok:

  • Szolnoki Dózsa-KÖZGÉP  (vízilabda)                Közgép
  • KTE Duna Aszfalt (kosár)                                   Duna Aszfalt névadó szponzor (Szíj László és Varga Károly)
  • A-HÍD OSC ÚJBUDA  (vízilabda)                    A-HÍD Építő Zrt. a szponzor
  • UVSE-Hunguest Hotels  (vízilabda)                Hunguest Hotels (Jászai Gellért)
  • BVSC-Wáberer Hungária-Zugló (vízilabda)   Wáberer (link itt, itt és itt)
  • Dunakeszi Kinizsi Futsal Klub - Közgép, Wolkswagen, Nokia, TEVA, Porsche Hungária, VALTON, Joma, Szentkirályi, Aquaworld Budapest, Pentavia (és még sorolhatnám)

 

Külön érdekesség, hogy a Dunakeszi Kinizsi futsalcsapatában játszó Szijjártó Péter gyakorlatilag a teljes keretet importálta az általa vezetett Külügyminisztériumhoz.

  • Andréka Domonkos – a Dunakeszi Kinizsi Futsal Klub korábbi ügyvezetője – Miniszterelnökség munkatársa 2010 decemberétől (Szijjártó akkori munkahelye), majd 2014-től ülügyben már protokollfőnök
  • Benkő Szilárd – csapattárs – kabinetfőnökként emlegetik, de hivatalosan csak „a miniszter megbízásából a kabinet működését koordinálja”, havi bruttó 885 ezerért. Azért kvázi, mert nincs diplomája.
  • Szikora Levente – csapattárs – 2014. november közepétől a Magyar Kereskedelem-fejlesztési és Promóciós Kft. felügyelő bizottságának tagja lett, 2014. nyara óta ő a Nemzeti Befektetési Ügynökség elnökének tanácsadója is, havi 750 ezer forintért. Feladata “a kormányzati intézményekkel történő kapcsolattartás (Külgazdasági és Külügyminisztérium, Miniszterelnökség, szakminisztériumok, államigazgatási hivatalok) valamint, a befektetés-ösztönzési szakterület kormányzati és kormányzaton kívüli képviselőivel való kapcsolattartás”.
  • Kun Gábor – csapattárs - A Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. vezérigazgató-helyettese, havi 850 ezer forintot keres. Egy év alatt jutott ebbe a pozícióba, kereskedelmi asszisztensként kezdte.
  • Monspart László – A Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti kabinetjének munkatársa, havi bruttó 350 ezer forintért
  • Temesi Norbert – Protokollreferens a külügyben, havi 400 ezerért
  • Hacker Gábor – Miniszterelnökség munkatársa, havi 230 ezerért
  • Gyombolyai Zsófia - a csapat korábbi sajtósa a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium szolgálatába állt, Canberrában lesz kulturális és sajtóattasé.

Szólj hozzá!

Címkék: politika sport közélet gazdaság demokrácia belpolitika oligarchák Fidesz


2021.06.07. 21:01 gaius.baltar

Jakab Péter: Fizessenek meg a tolvajok! (2021.06.07.)

Szólj hozzá!

Címkék: politika közélet gazdaság belpolitika Jobbik Fidesz


2021.05.31. 19:43 gaius.baltar

Vakok földjén

Régóta motoszkál a fejemben a gondolat, hogy a „népvezír” Orbán Viktor személyéről, személyiségének változásáról írjak egy kis „eszmefuttatást”.

Ugyanis hajdan, a kezdetekben, pontosan ellentettje volt jelen önmagának, mondhatnám úgy is, hogy a fiatal Orbán [aki akkoriban még a „nép fia” volt, és nem pedig „vezére”] valószínűleg most az idősebb Orbán ellen tüntetne.

Viktor kezdetben a diktatúra ellen harcolt, a sokat emlegetett nép fiának hívta magát, az elnyomás alatt is bátran felszólalt a diktatúra ellen.

Politikai és gazdasági programokat dolgozott ki szakmai stábok segítségével, tevékenyen részt vett a fékek és egyensúlyok kialakításában, létrehozásában.

Ezt követték a ’88-90-es évek, a rendszerváltás előszele és bekövetkezte.  Ezekben az években nyíltan kibontakozott egy felkelés a regnáló hatalommal szemben, melyet sikeresen meg is vív a magyar nemzet.

 

Szabad választások következnek, Viktor bejut a parlamentbe.

Ezt követően Orbán politikai súlya egyre inkább megnő, nép fiából „nép vezérévé” avanzsálja magát. Hofi (http://www.youtube.com/watch?v=4rtrqydCmDY) már ekkor látta Orbán és az általa (meg)vezetett FIDESZ „igazi” arcát, és mondhatni „Hofisan” nem félt ezt a magyar nép tudomására hozni.

„Csuhások! Térdre, imához!” - 1991–92-ben még ehhez hasonló bekiabálások hagyták el Orbán Viktor száját a parlamentben, hogy közel 20 évvel később a Kereszténydemokrata Néppárt „keresztény” mivoltának szavazati értékét meglovagolva összeálljon kormányozni velük.

Idéznék egy nol.hu-s cikk-részletet, mely ezt a magatartást elemzi: (http://nol.hu/lap/hetvege/20110430-csuhasok_terdre_imahoz):

Orbán Kaposvárott 2005-ben egy nyilvános rendezvényen arról beszélt, hogy házasságkötésével erősödött meg benne a vágy, hogy keresztény emberré váljon. Ez azért volt zavarba ejtő, mert Orbán 1986-ban nősült. Ehhez képest tréfált a parlamenti nyilvánosság előtt a papokkal 1992-ben.

De nem teljesen úgy, ahogyan a szólás meggyökeresedett. Az Országgyűlési Napló 1990–2002, a plenáris ülések jegyzőkönyveinek teljes szövegű adatbázisa nem tartalmazza például a „csuhás” kifejezést.

Van viszont nyoma annak, hogy a Fidesz frakcióvezetője 1991. június 10-én hogyan élcelődött a vallásos érzülettel. De akkor a nagy szavakat még nem ő, hanem Bogdán Emil MDF-képviselő használta (napirend előtt). „A hazáért meg lehet halni, az emberiségért nem. Akik ezeket a nagy közösségeket hangsúlyozzák, azoknak általában az elbújás, a felelősség alól való kibújás a céljuk, mert azért nem lehet már áldozatot vállalni... Befejezésül csak annyit, amit egy idős hölgy mondott...: aki mindenkit szeret, nem szeret az senkit sem. Ezt akartam én elmondani. Köszönöm szépen.” (Taps az MDF padsoraiban. – Dr. Orbán Viktor: Remélem, a kereszténydemokraták tapsolnak. Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!)

A blaszfém beszólás fölháborította az akkori kereszténydemokratákat. Giczy György, a KDNP országgyűlési képviselője az Új Ember katolikus hetilap 1991. július 7-i számában mégis azt fájlalta, hogy „a gúnyos orbáni mondat óta eltelt egy hónapban szinte senki nem emelt szót a keresztény-konzervatív kormánypárti oldalról a kijelentés ellen”.

Ismerünk egy másik visszaemlékezést is. A mostanság szélsőjobboldali honlapokon az állambiztonsági múltat „kutató” Ilkei Csaba tette közzé Stílusgyakorlatok című opusában. „Független országgyűlési képviselőként 1991 és 1994 között három éven át viszonylag közel ültem a parlamentben Orbán Viktorhoz. Hallottam, mikor, hogyan váltogatta a tényszerű stílust a handabandázással. Amikor szemben a Kereszténydemokrata Néppárt valamelyik képviselője kezdett beszélni, Viktor refrénszerűen megszólalt: »Térdre, imához!«, s néha ki is ment. Néhány ifjú demokrata ilyenkor kötelezően vigyorgott... Legutóbb Fodor Gábor erősítette meg, hogy pártvezetőtársai egykoron vadul szidták a csuhásokat, ez volt sokaknak akkor a papok megjelölése.”

Ilkei cikke a Népszabadságban jelent meg 2000. szeptember 11-én.

 

Majd következett 1998, és a(z) 1998–2002 közötti első Orbán-kormány, annak minden balhéjával, és fájdalmával együtt.

Már Orbán hatalomra jutása megért egy misét, és igazán innentől kezdődtek el (látványosan) a politikai mutyizások.

Ezt szintén nem részletezném, ugyanis a wikipedia-n (http://hu.wikipedia.org/wiki/Első_Orbán-kormány) található egy jó összefoglaló erről a helyzetről, onnan idézném:

„Az első Orbán-kormány a rendszerváltás utáni negyedik kormány volt 1998–2002 között. Létrejöttét az FKGP tette lehetővé: 82 helyen léptette vissza képviselőjelöltjeit a második forduló előtt, ezzel megfordította a választási eredményt. A kormány megalakulásához a visszaléptetések miatt kisebb létszámú, de így is nagy számú, 48 kisgazda képviselő szavazata elengedhetetlen volt. A két párt közötti kormányzati viszonyt a koalíciós megállapodás alkotta, amelyet a tárgyalódelegációk, élükön Kövér Lászlóval, illetve Szabadi Bélával, dolgoztak ki. A koalíciós kormányt három párt alkotta: a Fidesz, az FKGP és az MDF. Az utóbbi a Fidesz segítségével került be az Országgyűlésbe. Orbán Viktor miniszterelnök 1998. július 6-án tette le hivatali esküjét, miniszterei két nappal később. A koalíció 2001-ben, ha formálisan nem is, de érdemileg megszűnt: a koalíciós megállapodás gyakorlatilag hatályát vesztette. Az FKGP még Boros Imre visszahívását sem tudta elérni, holott a jelölés joga a párté volt. Attól kezdve, hogy Torgyán József, az FKGP elnöke, a fia ún. kazetta-ügye miatt lemondani kényszerült miniszteri posztjáról. A párton belüli posztját meg tudta ugyan tartani, de jelentősen meggyengült: pártja frakciója - a Fideszt támogató képviselők szavazataival és házszabálysértő módon kizárta a pártelnököt a képviselőcsoportból. Öt, korábban a kisgazda frakcióból kizárt, illetve kivált képviselő támogatásáról biztosította a kormányt, ezzel egy időre megvolt a többsége az Országgyűlésben. A kormány ugyanakkor külső támogatást kapott a MIÉP-től.

Az FKGP-nél bevált „szalámi taktikát” (egy másik pártot magához édesgető, eleinte mindennel elhalmozó, ígérgető, későbbiekben fenyegető, különböző háttéralkukkal a másik párt „prominens” személyeit átcsábító) alkalmazta később a Fidesz az MDF esetén is. 2001-ben még közös választási megállapodást írtak alá a felek, melyben megfogalmazták, hogy közös listán indulnak, az országos lista második helyét pedig Dávid Ibolya kapja. A választási eredményt ismerjük, a Fidesz elbukta a választást. Ezt követően indult el a bekebelezési folyamat, a szalámi taktika következő fázisa. Az MDF számos vidéki emberét megkörnyékezték a Fidesz helyi pártvezetői (számos MDF képviselő, aktivista elmondása szerint). Az MDF helyi politikusai, képviselői arról számoltak be, hogy a Fidesz-MDF országos vezetése közötti viszonytól függetlenül vidéken ígéretekkel, fenyegetésekkel próbálják átcsábítani az MDF-es párttagokat a Fideszbe. Majd következett a helyi szint után az országos prominens személyek megkörnyékezése, illetve a „kettős tagság” intézménye. Orbán persze a porondon kijelentette, figyelmeztette a helyi fideszes képviselőket, hogy a fideszesek a kampányidőszakban semmi olyat nem tegyenek, ami lehetetlenné teheti a két párt későbbi politikai együttműködését. Időközben az MDF vezetése és felépítése is 2 irányvonalra szakadt: a Dávid Ibolya féle önállósági irányvonalra, melynek legfőbb támogatói a megyei elnökök voltak, illetve az „engedékenyebb” belső ellenzék, mely békülékenyebb, megalkuvóbb politikát képviselt mind a Fidesz, mind a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel szemben. Így fordult rá a Fidesz és az MDF a 2006-os választásra. Mivel Dávid Ibolya nem adta fel elveit, és alapvetően továbbra is a különutas politikát hirdette, „hirtelen” előkerültek a fiával kapcsolatban nagyon csúnya, lejárató sms-ek, melyek vélt vagy valós kábitószerügyeiről szóltak … Dávid Ibolya egyértelműen a „Fidesz köreit” vélte a lejárató hadművelet mögött. És hogy miért is volt erre szüksége a Fidesznek? Dávid Ibolya pártjával meglepetésre elérte a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt (5%), egyúttal elutasította Orbán Viktornak a kölcsönös visszalépésekre vonatkozó ajánlatát. Bár Dávid Ibolya elutasította, kizárta az együttműködés lehetőségét, a kettészakított pártvezetés ugyanakkor már csak „ajánlotta” a jelölteknek, hogy ne tárgyaljanak visszalépésekről. Végül a sok-sok érdeksérelem felőrölte a MDF-et, a prominens simulékony személyeket a Fidesz elszipkázta belőlük, ezzel beverve az utolsó szeget is az MDF koporsójába. De a történelem ismételte magát, a Fidesz elveszítette a 2006-os választás is.

Orbán 2002-es bukását 8 év szocialista kormányzás követte. Ebben az időben kezdte el Orbán az utcai politizálást, és a szélsőjobboldali, radikális erők előtérbe helyezését, felhasználását. A legtöbb parlamenti vitában részt sem vett, ugyanis folyamatosan kivonultak a parlamenti ülésekről, amikor bent voltak nem vettek részt az érdemi tárgyalásokban, munkákban, folyamatos bekiabálásokkal nehezítették a parlament munkáját. Jöttek a polgári körök, a megmondóemberek, a megkörnyékezések és az a bizonyos „öszödi beszéd.

Az Őszödi-beszédet (http://www.youtube.com/watch?v=SQkl87o1JfE) követően megnyílt az egyenes út az újabb kormányzás előtt, ugyanakkor ez nem volt elég Orbán Viktor számára, egyenesen lejárató hadjáratot indított az ellenfelei ellen, mindenféle gazdasági, politikai program nélkül, pusztán az elszámoltatás ígéretének lobogtatásával megnyerve a 2010-es választásokat.

 

Ezt követően a rendszerváltást megelőző időszak módszereihez nyúlt vissza Orbán: a diktatúra kiépítéséhez

Szólj hozzá!

Címkék: politika közélet belpolitika Fidesz


2014.10.29. 11:14 eruditor

Megérte?!

Látva a tegnapi és a vasárnap tömegeket, ezt a rengeteg demokratát, akik kivilágították okostelefonjaikkal az Erzsébet-hidat, azt mondom megérte. 

Megérte éveken át írni az orbáni diktatúra viszontagságairól, erről az ideológiailag zűrzavaros, szemléletét tekintve fasiszta, államfelépítését nézve posztkommunista, a korrupciót állami szintre emelő rendszerről. Kicsit neheztelek erre a tömegre, amiért csak most érezte szükségesnek, hogy az utcára vonuljon. Hány és hány lehetőség lett volna erre: trafikügy, földtörvény, Horváth András NAV-ügye, stadionbohózatok, Schmitt és Semjén diplomabotránya, a TEK létezése és a rá költött milliárdok, felsőoktatási törvények, közoktatás, az egészségügy helyzete, a Lázár-Kósa-Szijjártó megnyilvánulások, hogy mindenki annyit ér amennyije van, stb.

Belegondolva abba, hogy csak most érte el az emberek ingerküszöbét az orbáni diktatúra tevékenysége, arra lehet következtetni, hogy annyira lebutított mindenkit a közmédia álságos szereplése, vagy az, hogy szinte kivétel nélkül minden hírforrás felett ez a rezsim uralkodik; hogy az internet maradt az, ami még némi szabadságot és fényt mutatott az orbáni sötétben. S lám, három elcsalt választás után most ezt is korlátozná a rezsim.

Kicsit megkésve, de erre jött ez a több tízezres tömeg, kétszer egymás után, sőt a vidéki nagyvárosokban ezres tömegek szintén, ami reményre ad okot. Nem voltak ingyen buszok, nem voltak lengyel tízezrek, ez pusztán a demokráciára éhes tömeg.

Amit néhányan láttunk már az egyházi vagy az oktatási törvény elfogadásakor, az mára világossá vált mindenki számára, és a szintén aktuális kitiltási botrány tükrében még inkább látszik: ez a rendszer, a fasiszta orbáni diktatúra/posztkommunista maffiaállam egyszerűen tarthatatlan.

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika internet közélet diktatúra netadó


2014.10.13. 19:48 eruditor

Hányinger

Kedves Olvasóink!

Rég jelentkeztünk írással, vagy bejegyzéssel, a legutóbbi ez év márciusára tehető. Előtte is volt egy több, mint féléves kimaradás, ezt nem tudjuk pótolni, de eljött az az idő, amikor újra "billentyűzetet kell ragadni". A 2012-13-as időszakban számtalan olyan törvényt nyújtott be és fogadott el a kormány, amelyek -és a közben felépített rendszer alapján bátran nevezhető diktatúrának. A lábbal taposott demokráciát, a sajtó-és véleményszabadság korlátozását, a hatalmi ágak összevonását, a piac államosítását, vagy a haveroknak és oligarcháknak kijátszását lassan megszoktuk. Belefáradtunk a napi szintű, vagy gyakori reflektálásba, abba, hogy semminek sincs semmilyen hatása. Ha valami reményre adott okot, másnap törvénnyel zárták el az útját. Így nem írtunk többek között a földrablásokról, a trafikokról, Közgépről, az EU-biztosi kavalkádról, stadionbohózatról, egy elcsalt parlamenti és egy véleményes EU-s választásról.

Átmeneti visszavonultságunkból egy hirtelen haláleset rángatott ki, amelynek okán - szerkesztőtársaimmal egyetértésben - újra megpróbálunk a géphez ülni, és ha nem is napi szinten, de reflektálni az orbáni diktatúra egyre sötétebb lépéseire. Ugyanis a fent felsoroltak miatt, lehet, hogy emellett a választás miatt is szó nélkül elmegyünk, beérjük a morgással magunk között - és ennyi. Vasárnap reggel Váradi András juhász halála borított mindent. Nem vádaskodunk, de a választás hajnalán plakátragasztás közben, osztrák rendszámú autóval halálra gázolni valakit az orbáni tűzfészekben - elég véleményes. Innentől csak a feltételes mód marad: mennyire jelzésértékű lehetett volna az, ha Orbán falujában, Mészáros Lőrinc oligarcha ellen egy egyszerű juhász nyer. Ezt nyilván a rezsim nem bírta volna el. 

Két dolog maradt: Váradi András nyugodj békében! A másik pedig, hogy innentől megpróbálunk gyakrabban reagálni a rezsimet illető hírekre. Az orbáni diktatúra mocskosabb és gátlástalanabb, mint valaha. Nincs már olyan szegmense a mindennapjainknak, amire ne tette volna rá a kezét  ez a pártnak nevezett rablóbanda.

Váradi András a legbátrabbak egyike. Ha neki sikerült szembeszállni az orbáni rendszerrel a saját fészkében, akkor nekünk is sikerülhet!

Szólj hozzá!

Címkék: választás diktatúra rezsim Váradi András


2014.03.12. 15:55 gaius.baltar

Mesterházy Attila válasza Orbán EU-hipotézisére, "EU-fóbiájára"

Szólj hozzá!

Címkék: politika belpolitika Európai Unió Mesterházy Attila


2014.03.01. 15:31 gaius.baltar

Kuncze Gábor: nyomulás a társkeresőn

Káprázatos, sziporkázó ... ez az a szellemes humor, ami a túloldalt nem jellemzi.

Forrás: youtube

Szólj hozzá!

Címkék: belpolitika Kuncze Gábor


2014.02.22. 13:28 gaius.baltar

Évértékelő saját szemmel

Veszem a bátorságot, és ennyi évértékelő után én is nekiveselkedem megírni a saját évértékelőmet. Lassan ugyanis vége felé közeledik (kevesebb, mint 2 hónap) a második Orbán kormány uralmának negyedik éve. Sajátos módon (habár ha az idei évértékelőket tekintjük, akkor nem is annyira sajátos) nem csupán az elmúlt 1 év, vagy 4 év, hanem a rendszerváltozás óta eltelt időszakkal kiegészítve veszem górcső alá az eseményeket.

Orbán Viktor másodszor kapott lehetőséget arra, hogy az országot miniszterelnökként irányítsa, ráadásul most, a második alkalomnál kétharmados parlamenti többség garantálta számára a gondtalan kormányzás lehetőségét. A rendszerváltás óta senki nem töltött el ilyen hosszú időt ezen a poszton.

Ez fontos hangsúlyozni, ugyanis a kormány illetve a Fidesz kommunikációja folyton azt hangsúlyozza, hozza tudomásunkra, „plántálja belénk”, hogy minden, ami az elmúlt 23-24 évben történt, az akkori „rendszer hibája”, az akkori vezetőké, az akkori kormányoké. Tekintetbe véve, hogy ő regnált leghosszabb ideig a hatalmon, illetve ebben az „átkos rendszerben” 1998 és 2002 között ő maga is vezető volt, számomra egy kicsit öngólgyanús.

Az utána következő legtöbbet hatalmon lévő miniszterelnöknek négy és fél évvel kellett beérnie (Gyurcsány Ferenc). Horn Gyula 4, Antall József 3 és fél évet volt miniszterelnök. Medgyessy Péternek 2,5 évvel kellett beérnie, míg Bajnai Gordon 1, Boross Péternek pedig csupán félévnyi lehetőség adatott.

Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert manapság úgy tűnik a kormány propagandájából, mintha nem Orbán lett volna leghosszabb ideig vezető pozícióban („A haza nem lehet ellenzékben!”), ergo nem tehet az elmúlt 23 évben kialakult helyzetről, mindenért csak az ellenoldal a felelős, ő maga, a „nemzeti” oldal csupán eme kor áldozata.

Érdemes megnézni a pártok átlagéletkorát. A korábban magukat Fiatal Demokraták Szövetségének (innen jön a FIDESZ elnevezés) nevező párt 2006 óta nevet változtatott, és Fidesz - Magyar Polgári Párttá nevezte át magát, egyben átvedlett életkort tekintve nyugdíjasklubbá.

A Fidesz vezető politikusai (nem mellesleg többségében korábbi kollégiumi szobatársak) Orbán, Kövér, Áder már akkor a parlamentben ült, amikor a mai ellenzéki pártok többsége még csak gondolat szintjén sem léteztek (gondolok itt az Együtt 2014-re, a Párbeszéd Magyarországra, az LMP-re, illetve a Jobbikra). A korábbi rendszerváltó pártok közül (SZDSZ, MDF, FKGP, FIDESZ, MSZP) mára csak az MSZP és a FIDESZ maradt.

A mai ellenzéki pártok képviselőinek többsége még csak középiskolai, vagy egyetemi képzésüket végezték, nem pedig politikusi pályán mozogtak, amikor már a FIDESZ prominens tagjai a parlament padjait koptatták.

Ezeket figyelembe véve, objektíven tekintve az elmúlt 23 év történéseire, az előítélet szemüvegét levéve, ha csak a tényekre hagyatkozunk, láthatjuk, hogy nem helytálló a FIDESZ-t úgy beállítani, mint aki nem vett részt a rendszerváltozás óta eltelt időszak alakításában.

Térjünk rá akkor a jelenkorra, elsőként a gazdaság elemzésére. Az Orbán Viktor vezette ellenzék 2002-től nyolc éven át erőteljesen támadta az előző kormányokat, azok gazdaságpolitikájáért. A 2006-os őszödi beszédet követően a Fidesz megpróbálkozott egy előrehozott választást kiharcolni, ezt végül nem sikerült elérnie, de egy kedvezőtlen nemzetközi fordulatnak köszönhetően (gazdasági világválság) új kommunikációs fordulatot vett a Fidesz „kampányhadjárata”.

Ez a kommunikáció nem szólt másról, mint hogy az akkori kormányok (Gyurcsány, majd Bajnai által vezetve) félrekezelik a válságot. Ez volt az az időszak, amikor Szijjártó Péter naponta hússzor elmondta minden tévében, minden híradóban, hogy mindenért a magyar kormány a hibás. Ennek a kommunikációnak 2 fő eredménye volt.

Az első hozzásegítette a Fideszt a 2010-es választások megnyeréséhez (méghozzá fölényes győzelemhez, kétharmadoshoz). Ez nyilván rendkívül örvendetes egy Fidesz szimpatizáns számára, ugyanakkor engedtessék meg, hogy rámutassak a másik hatására is ennek a kommunikációnak, mert ez a hatás viszont rendkívül kártékony, és véleményem szerint a mai napig is érezteti országromboló, gazdaságdemoralizáló hatását.

Ez a hatás pedig a következő: a Fidesz kommunikáció szerint mindenért a kormány volt a hibás – ha emelkedett a benzin ára, ha nőtt az államháztartási hiány, ha természeti csapás történt – Szijjártó kiállt, és mindent a kormány nyakába vart, ugyanis mindenért a kormány a hibás.

Amikor egyszer elérte az euro a 300 forintos határt, Orbán Viktor kiállt, és tényként megállapította, hogy „az a kormány, aki alatt az euro árfolyama 300 forint fölé megy, alkalmatlan a vezetésre”.

De nehogy azt higgyük, hogy ezzel ütötte a legnagyobb léket az ország „gyorsnaszádjára” Orbán, ugyanis véleményem szerint ezt a címet az ún. vizitdíjas vagy tandíjas népszavazással követte el, ahol háromszáz forint vizitdíj és havi tízezer forint tandíj ellen szavazott a résztvevők 85%-a. Azóta tudjuk, hogy a be nem fizetett vizitenkénti 300 Ft helyett (amit a tizedik alkalom után visszakaptunk volna, tehát valójában nem került volna pénzbe a kezelés), hosszú hosszú, megnövekedett várakozási listával, kiürülő és fel nem töltött egészségügyi kasszával fizettünk, illetve külföldre menekülő orvosokkal, rezidensekkel, nővérekkel, illetve ápolókkal.

A havi 10.000 Ft-os tandíj helyett pedig (amiből az egyetemek fejleszthettek, illetve a szociálisan rászorulók illetve jó tanulók ösztöndíjat kaptak volna), gyakorlatilag beszűkítették a jelentkezők lehetőségeit, gyomorforgató, szégyenletes hallgatói röghözkötés szerződéseket, félévenkénti több százezres tandíj szerződéseket, diákHITEL-t, tanár elbocsájtásokat, illetve fejetlenséget, kilátástalanságot, 36%-os fiatalkori munkanélküliségi mutatókat hozott az Orbán-kormány.

2010 előtt a kommunikáció része volt többek között olyan elképesztően együgyű állítás is Orbán részéről, hogy a magyar gazdaság talpra állításához nem kell más, csak harminc markos legény.

Ezekkel a szólamokkal, unalomig ismételt mantrákkal azt az érzetet keltették a népben, hogy ők tudják a megoldást. Az a látszat kezdett kialakulni, hogy amennyiben az Orbán kormány kerül újra hatalomra, már önmagában ez a tény is erősíti a magyar gazdaságot, növeli a piac bizalmát. Mára tudjuk, hogy nem így lett.

Ebben a kommunikációban elhitette a Fidesz a néppel, hogyha hatalomra kerülnek, a piac, a tőke örömmel támogatja őket és már csak ezáltal csökkennek például a hitelkamatok és tódulnak a hitelezők, befektetők!

Ez egy óriási téveszme volt részükről, aminek később az úgynevezett szabadságharc formájában látjuk meg a következményeit.

Alig telt el néhány hét, amikor Orbánnak keserűen rá kell döbbennie, hogy a világválság közepette a tőke, a Nyugat egyáltalán nem érdeklődik Magyarország hitelezése iránt, megvan nekik a maguk baja. A beígért gazdasági növekedés elmaradt, beruházások tömkelegét állították le, újakat viszont helyettük nem tudtak indítani. A beígért egy millió új munkahely ötlete is befuccsolt, iróniával élve egy millió munkahely maradt mára. Mivel ez látványos elem, így ezen gyorsan plasztikázni kell, erre találták ki a közmunkaprogramot. A versenypiac területén a beruházások száma nulla felé konvergál, köszönhetően a likviditási gondoknak, az állami beruházásoknak pedig 96 %-át uniós forrásból valósítjuk meg. Nincs pénz, nincs hitel, nincs bizalom, nincs beruházás. A jelenleg is futó beruházásokról (illetve mára már megvalósult győri Audi, illetve a kecskeméti Mercedes, Coca Cola) mind a korábbi kormány döntött, a beruházási szerződéseket mind a Gyurcsány- illetve Bajnai kormány kötötte meg, és mivel ezek több év alatt megvalósuló beruházások, ezért ezek gyümölcsét (átadás, politikai haszon) mind a jelenlegi kormány aratja le. Sajnálatos módon nem tudok a jelenlegi kormány által kötött beruházásokról, melyek a következő pár évben valósulhatnának meg. A jelenlegi helyzet ezzel szemben az, hogy a beruházások megvalósítása helyett, újabb munkahelyek teremtése helyett mára már az eredmény, hogyha meg tudjuk tartani őket.

Viktor jött, emlékezet/ígéret ment …

Orbán Viktor kutyaszorítóba kerül, ama bizonyos lepel pedig lehull, amit azonban csak azok vesznek észre, akik politikailag nem elvakultak. Kiderül ugyanis, hogy a király meztelen, az Orbán kormánynak ugyanis semmilyen konkrét válságkezelési terve nincs (a válságkezelés hiányának nyomait már a választási ígéreteknél, pontosabban azok hiányánál láthattuk már). Megkezdődik a négyéves rögtönzések időszaka. A II. Orbán-kormány a fejetlenség, a durr-bele megoldások, illetve a rögtönzések kormánya lesz.

Felsorolnék „néhány” tényt, amiről nem volt szó a Fidesz választási ígéreteiben, mégis sikerült lenyomniuk a torkunkon, és néhányan, amiatt a bizonyos politikai szemüveg miatt a mai napig nem látják ezeket (jelen cikkemben csak a gazdasági rombolást veszem górcső alá):

  1. Személyi jövedelemadó átalakítása (két kulcsos adósáv helyett egy kulcsos): ez az intézkedés a gazdagoknak ad a szegények kárára, ugyanis a korábbi alsóbb adósávot megemeli (alacsony jövedelemmel rendelkezőké), míg a felsőbb adósávot közel felezte (magas jövedelemmel rendelkezők adósávja). Ez az intézkedés közel 500 milliárd forintot vett ki a költségvetésből, amit ugyebár pótolni kell … máshonnan történő elvonással, nem mellesleg ennek az 500 milliárd forintnak a legnagyobb része a felső 20%-nál (gazdagoknál) realizálódott.
  2. Adójóváírás eltörlése: a baloldali kormányzás alatt hozták létre, lényege, hogy a nagyon alacsony jövedelműeknek ne is kelljen SZJA-t fizetniük. Az adójóváírás a különösen alacsony, illetve alacsony jövedelmű emberek számára akár havi több tízezer forint megtakarítást is jelentett, ennek eltörlése illetve az egykulcsos adó bevezetése súlyos likviditási, illetve megélhetési problémát jelent ezen személyek számára, ugyanis havi több tízezer forinttól estek el.
  3. Pálinkafőzés adójának (részleges) eltörlése: Évi néhány literes mennyiségig a pálinkafőzésért nem kell fizetni, ez évi 10-12 milliárdos hiányt okoz a költségvetésben, amit szintén valahonnan elő kell teremteni (újabb adók kreálása).
  4. Cafeteria rendszer szétrombolása, illetve „állami monopóliumba vétele”: az eddigi adómentes béren kívüli juttatási jegyek megadóztatása (0% helyett kezdetben 16% adó + eho [egészségügyi hozzájárulási díj] ). A külföldi cafeteria jegy-gyártók (Sodexo, Cheque Dejeuner stb.) „beszántása”, kiszorítása a piacról, helyette „állami”, baráti cégek támogatása, SZÉP-kártya, Erzsébet-utalvány kitalálása; ezeket a béren kívüli juttatásokat átlagosan 35,7% adósáv sújtja. Külön érdekesség, hogy szinte nyomon követhetetlenül, évente változtatnak a cafeteria rendszerén. 2013-ban például 4%-kal több egészségügyi hozzájárulást kell fizetni (100 forintból így már 35,7 Ft az állam kasszájában landol, a korábbi, előző rendszerbeli 0 Ft-tal szemben). Ez még mindig jóval alacsonyabb, mint a 96 százalékos adóteher, ami a béren van. A cégek évi 500 ezer forintig adhatnak „kedvezményes” (35,7%-os adójú) béren kívüli juttatást. Ezen a kereten vagy az egyes elemek külön keretein felül 51,2 százalékos a teher. Szintén ekkora adó terheli az egyes, meghatározott körű juttatásokat, amelyek nem számítanak bérnek, de nem is tartoznak a béren kívüli juttatások közé (például üzleti út során fizetett ebéd, telefonköltség, üzleti ajándék).
  5. Béren kívüli juttatás drasztikus csökkentése: az adható 18000 Ft-ról 11250 ill. 5000 Ft-ra.
  6. Munkavállalói járulék emelése: Kétségkívül újabb adóemelést jelent, ráadásul megint a szegényebb réteg számára, a bruttó 300.001 Ft alatt keresőknek. Ezzel az adóemeléssel csökkent a nettó fizetés.
  7. Műszakpótlék díjak megnyirbálása: „Műszakpótlékra az a dolgozó volt jogosult, aki több műszakban dolgozott, és heti munkaideje elérte a 80 órát. A korábbival ellentétben az új szabályzás összevonja a délutáni és az éjszakai pótlékot. Ugyanakkor változott a pótlékra való jogosultság időpontjának a kezdete is. Ez eddigi 14 óra helyett csak 18 óra utáni munkavégzés esetén kerülhet felszámításra.  Egységesedett a pótlék összege is, ugyanis a változtatás előtt a délutáni műszak idejére, azaz 14-22 óra közötti időszakra 15 % műszakpótlék járt, majd 22-06 óra között 30 %. Az új szabályozás szerint műszakpótlék 18 óra és 06 óra közötti munkavégzés idejére jár, és egységesen 30 %. Változott az a kritérium is, amely előírta a több műszakos munkarendben való alkalmazását a dolgozónak, mint feltételt. Eszerint annak a dolgozónak jár a fenti időszakban végzett munka után a 30 %-os műszakpótlék, akinek a napi munkaidejének kezdési időpontja a beosztás alapján szisztematikusan változik. A rendszeresség kritériumának abban az esetben fele meg, ha a havi beosztás alapján egyértelműen teljesül az az elvárás, hogy a munkaidő kezdete a napok egyharmadánál eltér, illetve a munkaidő kezdésék között az eltérés nem lehet kevesebb 4 óránál. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem kötelező több műszakos munkarendben alkalmazni a munkavállalót ahhoz, hogy a műszakpótlék kifizethető legyen. A változások a munkaadóknak kedveznek inkább, míg a munkavállalók kevesebbet visznek haza hó végén. Köszönhető ez annak is, hogy aki műszakpótlékot kap a 22 óra és 06 óra közötti időszakra, az nem kaphat azzal együtt éjszakai pótlékot is, ami 15 %-os kereset kiesést jelent a dolgozóknak. Még abban az esetben is rosszabbul járnak a munkavállalók, ha figyelembe vesszük, hogy a délutáni műszak fele idejére az addigi 15 % helyett 30 % jár. (Forrás: http://www.blogolod.com/muszakpotlek-szamitasa-2013-ban-a-2014-es-adatok-kedvezobbek-lesznek.html)
  8. Családi pótlék rendszer átalakítása, megnyirbálása.
  9. ÁFA-emelés: 25% helyett 27%-os adókulcs, a költségvetési hiány ellentételezésére (e nélkül könnyen összeomolhatott volna a költségvetés). Ez minden állampolgárt érint, ahogy a miniszterelnök mondta: „Minden embernek muszáj boltba mennie, ezt nem tudja senki sem kikerülni, kicselezni”.
  10. A munkaviszony megszűnése után, annak alapján juttatott jövedelmeket 2014-től szociális hozzájárulási adó terheli.
  11. 2014. január 1-jétől változott a népegészségügyi termékadó (neta), a közműadó, az energiaadó, a regisztrációs adó, a kata, a hitelintézetek számára pedig bevezettek egy egyszeri különadót. A kivonatalapú szörpök kivételével a hozzáadott cukrot tartalmazó és legalább 8 százalékos cukortartalmú, illetve 25 százaléknál alacsonyabb gyümölcs-, illetve zöldségtartalmú szörpök is a neta hatálya alá kerülnek, az adó mértéke literenként 200 forint lesz („szegény ember itala”).
  12. Baleseti adó bevezetése: Ez kétségkívül minden autó tulajdonost érint; a kötelező biztosítással együtt kell befizetni, évi 5000-20.000 forintos plusz befizetést jelent. Új adó!
  13. „Chips” adó bevezetése, majd kiterjesztése szélesebb termékkörre: Új adó, célja a híresztelésekkel ellentétben a pénzbehajtás. Sem cukorból, sem sóból nem fogy kevesebb, de megszűnt ezer munkahely, és fejlesztések maradtak el. Az alkoholmentes italok értékesítésének visszaesése pedig közvetlenül érinti az ágazat agrárbeszállítóit és a kereskedelmet is, ami halmozódó veszteségeket jelent a magyar gazdaság számára.
  14. Foglalkoztatottak számának növelése utáni adókedvezmények megszüntetése: Ez az adókedvezmény a cégeket érinti közvetlenül, közvetve viszont a társadalmat. Ugyanis az adókedvezmény eltörlése és a rossz gazdasági helyzet miatt nem foglalkoztatnak kellőszámú munkaerőt a cégek, újabbak felvételét pedig a fentebbi okokra visszavezethetően nem tervezik. Kérdem én, hogy lesz így egymillió új munkahely?
  15. Egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) 30%-ról 37%-ra emelése. Jelenlegi formájában nem éri meg választani, körülményes, és drága. Hátránya, hogy sok kisvállalkozó inkább visszaadja ennek következtében az ipart. Ennek hatásaként pedig csökken a munkahelyek száma. „Egymillió új munkahelyet ígérek 10 éven belül” – motoszkál az ígéret az ember fejében.
  16. Bányajáradék-emelés 12-ről 16%-ra (Forrás: http://hvg.hu/gazdasag/20130619_Nem_hoz_annyit_a_Vargafele_banyajaradek)
  17. Környezetvédelmi termékdíj bevezetése, emelése: Új adó, rögtön emelve is.
  18. Szeszesital jövedéki adó (többszöri) emelése. Adóemelés, pénzbehajtás.
  19. Dohányáruk jövedéki adóemelése. Adóemelés, pénzbehajtás.
  20. Nemzeti Dohánybolt rendszer kiépítése: Több tízezer dolgozó, tulajdonos, beszállító kisemmizése, kisöprése a piacról, helyette néhány körülhatárolható tőkés személy beemelése a piacra.
  21. Üzemanyag jövedéki adó emelés: Adóemelés, pénzbehajtás, megszorítás. Érdemes megemlékeznünk Szijjártó Péter ellenzéki időszakban történő megnyilvánulásairól, hogy aggódott ellenzékben, amikor az üzemanyag ára elérte a 300 forintot. („Ha kormányra kerülünk, csökkenteni fogjuk az üzemanyagok jövedéki adóját”- Fidesz 2010). „300 forintos benzin ár - lélektani határ!”. A Fidesz mindent megtett a 400 forintos benzinárért. Sikerrel! Ezt a harcot győztesen vívta meg a mai kormányoldal. Vajon mit gondolnak azok a polgárok, akik szidták az előző kormányt a 300 forintos benzinárért, mit szólnak az Orbán-kormány jövedéki adó emeléséhez? Jellemző a magyar néplélekre a válasz, a politikai szemüveg-effekt. Erről is a rusnya EU tehet, hiába áll ki Viktor a határra, és próbálja megállítani a benzinár növekedést, az a fránya hatás mégiscsak begyűrűzött az országba. De várjunk csak, hisz a jövedéki adóról a kormány dönt, akkor hogy is van ez? Költői kérdés…
  22. A bioetanol üzemanyag jövedéki adójának 75%-os emelése: Ezzel a lépéssel nem csak adót emelnek, hanem ellehetetlenítik az alternatív üzemanyagok elterjedésének, fejlesztésének lehetőségét.
  23. Munkanélküli járadék („munkanélküli segély”) 9 hónapról 3 hónapra csökkentése: mert ugyebár a gazdasági válság közepette, ahol annyi, de annyi munkahelyre felvennék az embert (NEM!) racionális döntés.
  24. Rokkant nyugdíjak megnyirbálása: Ez a lépés nagy tömegeket érint, szinte kétség kívül hátrányosan. Maga a felülvizsgálat ötlete nem ördögtől való, de a lebonyolítása a legtöbb esetben vérlázító, botrányos volt. Bizonyára mindenki hallott, vagy olvasott történetekről, amikor vizsgálat nélkül vették el valakitől a rokkantsági nyugdíjat, vagy kar- vagy láb nélküli embereket hívtak be felülvizsgálatra, vagy nem egy esetben súlyos sérülést szenvedett (pl.: szívbetegségben szenvedő ember) nyugdíját vették el, vagy csökkentették.
  25. Gyógyszerkassza támogatásának csökkentése: Már a Gyurcsány kormány is szerette volna meglépni ezt a lépést, de akkor még az Orbán vezette ellenzék „népellenesnek” illetve „ördögtől valónak” nevezte. Hatalomra kerülve viszont több mint 100 milliárdot vontak ki a gyógyszerár támogatásból Orbánék.
  26. Szociális segélyek megnyirbálása, befagyasztása: A cél támogatható lenne, miszerint segély helyett munka alapú társadalmat valósítsunk meg, de olyan társadalomban, ahol azért „izzad” a kormány, hogy a még meglévő munkahelyeket megtartsa, nem pedig azért, hogy újakat hozzon létre, eléggé álomszerű elképzelés.
  27. 184 milliárd elvonás a felsőoktatástól: Ezt a témát már érintettem cikkem során; a jelenlegi kormány elképzelés szerint csak az tanulhasson, akinek van rá pénze, ezzel meggátolva a szegényebb, de kellő intelligenciával rendelkező egyének felemelkedésének lehetőségét. Mindez annak fényében érthetetlen (számomra), hogy a 2006-os, Fidesz által kierőszakolt vizitdíjas népszavazáson a következő kérdésre: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?” 85% igennel feleltek a szavazók. Gyurcsány havi 10 ezer forintos tandíjban gondolkodott, azaz egy tanévre 100 ezer forint lett volna a tandíj. Ezt leszavazták az Orbán által feltüzelt polgárok. Nos, ehhez képest ma 400 ezer és 1 milliós tandíjak vannak, teszem hozzá félévenként. Persze lehet azzal érvelni, hogy nem mindenkinek, ugyanakkor a térítésmenetesen felvettek száma mindössze 20%-a az előző kormányokéhoz képest, a jelentkezők száma pedig feleződött, ha épp nem a harmadára esett vissza. Az a fránya politikai emlékezet ….
  28. Egyetemi és főiskolai támogatások (szociális illetve ösztöndíj) drasztikus csökkentése.
  29. Kivették a nyugdíjba számított munkaévek közül az egyetemi képzés alatt eltöltött éveket.
  30. Bányászok korkedvezményes nyugdíjának illetve egyéb illetékeinek eltörlése, rokkantsági járulékok megkurtítása.
  31. Egészségügyi járulék emelése.
  32. Illetékdíj emelése: bírósági eljárásoknál az illetékdíjak drasztikus emelése.
  33.  Szociális hozzájárulási adó bevezetése: Új adó, egy fentebbi pontban már említettem. „2012. január 1-jétől a kifizetőt a természetes személlyel fennálló egyes jogviszonyaira, az egyéni vállalkozót, a mezőgazdasági őstermelőt e jogállására tekintettel (saját maga után), más személyt a törvény külön rendelkezése alapján, - a társadalmi közös szükségletek fedezetéhez való hozzájárulás kötelezettségének megfelelően - szociális hozzájárulási adó fizetés terheli.” (Forrás: http://www.nav.gov.hu/data/cms215450/Tajekoztato_a_Szochorol_2011dec_30.pdf)
  34. Kötelező kamarai tagság (regisztráció) 5000 Ft éves tagdíjjal, mely 2013-tól 7000 Ft lett: Új adó. Fontos tudni, hogyha problémánk akad (pl.: kamarai tagként elvégzek egy munkát, a megbízó pedig nem fizet) csak akkor tud (ingyenesen) segíteni a kamara, ha az illető szintén kamarai tag, ellenkező esetben vagy nem segít (még csak tanácsot sem ad) vagy pedig borsos áron, tanáccsal lát el. Személyes tapasztalat: mindezen túl, a megyénkénti, illetve városonkénti képviseletek között is rendkívül nagy az eltérés. Van ahol bizonyos területekért felelős szakemberrel (pl.: jogász) nem is rendelkezik az adott kirendeltség, sok esetben az egyes kirendeltség homlok egyenest mást mond, javasol, mint a másik kirendeltség. Sokszor egymást állításait cáfolják. Magán véleményem szerint drága díj a semmiért.
  35. Közműadó.
  36. Autópálya használat 4 napról 10 napra történő emelése, természetesen áremeléssel.
  37. Kommunális adó adótárgyanként 12000 Ft-ról 17000 Ft-ra emelhető.
  38. Reprezentációs és üzleti ajándékok után adókötelezettség.
  39. Cégautó adó emelése.
  40. A termőföldből átminősített ingatlanok értékesítéséből származó 20% feletti többlet 48%-kal adózik
  41. A táppénz lecsökkentése: Kórház 60-ról 50%, táppénz 70-ről 60%.
  42. 30 napi táppénz után időarányos szabadság csökkentés.
  43. „Cégadatok kötelező frissítése”-adó: Cégenként 20-50 ezer forint között + általános forgalmi adó.
  44. Helyi adók drasztikus növelése, helyi önkormányzatok számára szélesebb jogkört biztosít újabb adók kivetésére, régiek emelésére.
  45. Pénztárgépek cseréje: Pénztárgépenként 100-150 ezer Ft-jába kerül a bolt tulajdonosnak, plusz havi 2-3 ezer Ft NAV-val való állandó kapcsolati díj, illetve az internetes továbbítás miatt kiszámíthatatlan (forgalomtól is függő) internet díj.
  46. Banki tranzakciós díj (új adó!) bevezetése, illetve többszöri emelése (3-ról 6 ezrelékre emelik), „csekkadó”. Készpénzfelvételi- utalási- illetve kártyás fizetési díjak bevezetése, emelése (számlák közötti utalgatás 0,3 százalékra emelkedett). Ezeket a díjakat a szolgáltatók teljes mértékben áthárítják a fogyasztókra, magyarul ránk, a lakosságra, elvégre valakinek be kell fizetnie …
  47. Kamatadó-bevezetése, illetve többszöri emelése
  48. EHO (egészségügyi hozzájárulás) bevezetése: burkolt kamatadó-emelés, a magánszemélyek kamatjövedelmére bevezeti a kormány az egészségügyi hozzájárulást: a kamatjövedelem után a kamatadón kívül további 6 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. A kamatjövedelem utáni eho-kötelezettség a magánszemélyek 2013. augusztus 1-jétől megszerzett kamatjövedelmére vonatkozik. Hogy miért nem füstadónak, vagy más hangzatos, abszolút nem odaillő adónak nevezték el? Nem tudom, de gondolom ezt dobta a Fidesz-nagyszótár.
  49. Reklámadó ötletének felvetése – parlamenti döntés tudomásom szerint még nem volt róla.
  50. Telekommunikációs adó (Távközlési adó): Hasonló az előzőhöz: kitalálták, majd többször emelték (a vállalkozások esetében 2-ről 3 forintra nő, a felső korlát pedig 2500-ról 5 ezer forintra emelkedik) – ezt szintén a fogyasztó, a lakosság fizet meg teljes egészében, ugyanis a cégek áthárítják.
  51. 35 ezer fő elbocsátása a közszférából - leépítés a közszférában: „Egymillió új munkahelyet ígérek 10 éven belül” – motoszkál ismételten az ígéret az ember fejében. Valahogy csak nem jön össze, mert eddig csak szüntettük a helyeket, nem pedig növeltük. Ha nincs munkahely, nincs felvevőpiac, akkor „csinálunk” … jöhetett az isteni szikra Orbán fejében: K-Ö-Z-M-U-N-K-A. „Oszt jónapot.” Ugyanakkor ez még önmagában kevés lenne (hiába a több százezres mutatós, ugyanakkor haszontalan szám a statisztikában), így még mindig kevesebb foglalkoztatott van, mint a kormányváltás előtt … hát számoljuk a több százezer külföldön dolgozót is a HAZAI foglalkoztatottak közé. Mindjárt másként néznek ki azok a számok, unortodoxiával pedig mindjárt szebb és jobb a magyar élet, avagy a „magyar tündérmese” mégiscsak sikeres. „Magyarország jobban teljesít” – a trükközések terén. Ha a trükközésekre szánt erő és idő tizedét munkahelyteremtésre, értékteremtésre fordítaná a kormány, máris egy élhetőbb ország lakói lennénk.
  52. Volt rendőrök, tűzoltók, határőrök, mentősök, rokkantak, bányászok, buszsofőrök, vámosok nyugdíjának 16 %-os SZJA-val való terhelése.
  53. 16 milliárd forint maradt a 2011-ben einstandolt 3000 milliárdos magánnyugdíj-vagyonból; erre a pénzre már keresztet vethetünk; elméletileg az államadósság csökkentésre szánták ezt a pénzt, ennek ellenére, ekkora tetemes pénz „elégetése” ellenére, nemhogy nem csökkent, hanem emelkedett az államadóssági ráta. A dolog „szépséghibája”, hogy ez a pénztömeg nem állami tulajdon volt, hanem magántulajdon, de aki ilyen kis „apróságon” meghökken, az az elmúlt 4 évet valószínűleg végigaludta az országban. (http://vagyonitanacsado.hu/?p=637)
  54. Beígért egyéni nyugdíjszámlák meg nem valósulása: újabb ígéret, újabb be nem teljesült álom.

 

Hirtelenjében ennyi gazdasági esemény, eredmény jutott eszembe. Ez jutott osztályrészül számunkra, ez az a „magyar tündérmese” amiben olyan jó élni, és amit egész Európa csodál, illetve próbál utánozni. Mindenki döntse el saját maga, hogy tündérmesében, álomvilágban, vagy pedig a valóságban akar élni!

Szólj hozzá!

Címkék: politika gazdaság évértékelő Fidesz Orbán Viktor


2013.07.17. 18:14 gaius.baltar

Tanácsadók aranyáron

A felsorolásban szereplő személyek miniszterelnöki megbízottak, biztosok és miniszterelnökségi megrendeléssel rendelkezők kiemelt havi jövedelmeit szeretném feltüntetni:

2 150 000 Ft – Fellegi Tamás volt fejlesztési miniszter, egykori IMF-főtárgyaló

997 000 Ft – Szőcs Géza, volt kulturális államtitkár, hivatali Audi A6-os használatára jogosult

997 000 Ft – Félegyházi Meggyes Jenő, volt denveri konzul

997 000 Ft – Giró-Szász András kormányszóvívő (megbízott)

997 000 Ft – Halasi Tibor, döntések végrehajtásának ellenőrzése (megbízott)

747 800 Ft – Balogh Gábor, egykori öttusázó

670 000 Ft – Kárpáti György, olimpiai bajnok vízilabdázó (havi 15  perc (!) telefonbeszélgetés)

650 000 Ft – Takács Gyula, miniszterelnöki főtanácsadó, a Felcsút utánpótlásedzője

600 000 Ft – Granaszlói György, a magyar Corvin Lánc Iroda vezetője

600 000 Ft – Kerényi Imre, rendező, Volkswagen Passat használatára jogosult

Továbbá 12 millió forintot kapott Jeneiné Rubovszky Csilla, Rubovszky György (KDNP) lánya, az V. kerület alpolgármestere 3 jogi tanácsért.

Ezek az összegek azért is felháborítóak, mert miközben világszerte alkalmaznak tanácsadókat, ők többnyire ingyenesen, vagy pedig jelképes összegekért vállalják eme (nemes) feladatok elvézsését

Szólj hozzá!

Címkék: kormány tanácsadók Fidesz


2013.07.14. 23:20 eruditor

Hová tart?

„A demokráciát elszántan támadó erőkkel szemben akkor lehet védekezni, ha a társadalom tagjainak határozott fogalma van arról, mi is a demokrácia. Ehhez kultúrára van szükség. …”

A kitűnő jogfilozófus, Ronald Dworkin szavait az eheti ÉS-ben elevenítik fel egy posztumusz interjú keretében. Dworkin a kultúrát, mint a demokratikus berendezkedés alapját, valamiféle közösségi felelősségként említi és magyarázza. Írásomban, a jelen magyar politikai helyzetre vetítve a kultúrafogalmat, mint művészeti konstrukciót jelenítem meg. A kultúra a filozófiától elvonatkoztatott kontextusban a művészetet: zenét, színházat, filmet jelenti. S ilyenformán a magyar kultúra a dworkini elméleti megközelítés mellett, a gyakorlati életben is súlyos válságot él át.

Hová tart az a zenei kultúra, ahol elismert könnyűzenei együttesek dalait betiltják, nem játsszák le pusztán azért, mert politikai kritikát fogalmaznak meg? Ahol zenei rádióktól megvonják a frekvenciajogot, vagy egy hallgatott politikai rádiót meghurcolnak? Hová tart az a színházi kultúra, ahol egy kiváló színészt és rendezőt nyíltan buziznak? Ahol ezt nem csupán a holdudvar teszi, hanem politikusoktól, a parlamentből kapnak ehhez szellemi támogatást? Ahol pályáztatás nélkül kapnak színházat, vagy komoly pénzösszegeket egyes személyek? Ahol egy Markó Ivánt és Kerényi Imrét eltűrnek? S hová tart az a filmes kultúra, ahol a fiatal, tehetséges rendezőket a szőnyeg alá söprik, propagandafilmekre, kampányfilmekre viszont súlyos százmilliókat költenek?

A politikai erő sok helyre beteheti a lábát, a kulturális életbe nem. Magyarországon nem csak, hogy betette a lábát a politika a kultúrába, hanem ha már ott volt, jól megtaposta azt.

A jogfilozófiai és művészeti kultúrafogalom itt ér össze. Dworkin szerint az emberek a szívükben kell, hogy érezzék a felelősséget a közösség valamennyi tagjával szemben. Ez a közös felelősség alapja a kultúrának, ami demokráciát táplálja. A művészeti kultúrában minden látható, csak az nem, hogy a közösség tagjai felelősséget éreznének egymás iránt. A dworkini elmélet alapján a demokrácia vesztésre áll.

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: közösség politika kultúra demokrácia művészet Ronald Dworkin


süti beállítások módosítása