Fiatalok közéleti-politikai reflexiói

Veszem a bátorságot, és ennyi évértékelő után én is nekiveselkedem megírni a saját évértékelőmet. Lassan ugyanis vége felé közeledik (kevesebb, mint 2 hónap) a második Orbán kormány uralmának negyedik éve. Sajátos módon (habár ha az idei évértékelőket tekintjük, akkor nem is annyira sajátos) nem csupán az elmúlt 1 év, vagy 4 év, hanem a rendszerváltozás óta eltelt időszakkal kiegészítve veszem górcső alá az eseményeket.

Orbán Viktor másodszor kapott lehetőséget arra, hogy az országot miniszterelnökként irányítsa, ráadásul most, a második alkalomnál kétharmados parlamenti többség garantálta számára a gondtalan kormányzás lehetőségét. A rendszerváltás óta senki nem töltött el ilyen hosszú időt ezen a poszton.

Ez fontos hangsúlyozni, ugyanis a kormány illetve a Fidesz kommunikációja folyton azt hangsúlyozza, hozza tudomásunkra, „plántálja belénk”, hogy minden, ami az elmúlt 23-24 évben történt, az akkori „rendszer hibája”, az akkori vezetőké, az akkori kormányoké. Tekintetbe véve, hogy ő regnált leghosszabb ideig a hatalmon, illetve ebben az „átkos rendszerben” 1998 és 2002 között ő maga is vezető volt, számomra egy kicsit öngólgyanús.

Az utána következő legtöbbet hatalmon lévő miniszterelnöknek négy és fél évvel kellett beérnie (Gyurcsány Ferenc). Horn Gyula 4, Antall József 3 és fél évet volt miniszterelnök. Medgyessy Péternek 2,5 évvel kellett beérnie, míg Bajnai Gordon 1, Boross Péternek pedig csupán félévnyi lehetőség adatott.

Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert manapság úgy tűnik a kormány propagandájából, mintha nem Orbán lett volna leghosszabb ideig vezető pozícióban („A haza nem lehet ellenzékben!”), ergo nem tehet az elmúlt 23 évben kialakult helyzetről, mindenért csak az ellenoldal a felelős, ő maga, a „nemzeti” oldal csupán eme kor áldozata.

Érdemes megnézni a pártok átlagéletkorát. A korábban magukat Fiatal Demokraták Szövetségének (innen jön a FIDESZ elnevezés) nevező párt 2006 óta nevet változtatott, és Fidesz - Magyar Polgári Párttá nevezte át magát, egyben átvedlett életkort tekintve nyugdíjasklubbá.

A Fidesz vezető politikusai (nem mellesleg többségében korábbi kollégiumi szobatársak) Orbán, Kövér, Áder már akkor a parlamentben ült, amikor a mai ellenzéki pártok többsége még csak gondolat szintjén sem léteztek (gondolok itt az Együtt 2014-re, a Párbeszéd Magyarországra, az LMP-re, illetve a Jobbikra). A korábbi rendszerváltó pártok közül (SZDSZ, MDF, FKGP, FIDESZ, MSZP) mára csak az MSZP és a FIDESZ maradt.

A mai ellenzéki pártok képviselőinek többsége még csak középiskolai, vagy egyetemi képzésüket végezték, nem pedig politikusi pályán mozogtak, amikor már a FIDESZ prominens tagjai a parlament padjait koptatták.

Ezeket figyelembe véve, objektíven tekintve az elmúlt 23 év történéseire, az előítélet szemüvegét levéve, ha csak a tényekre hagyatkozunk, láthatjuk, hogy nem helytálló a FIDESZ-t úgy beállítani, mint aki nem vett részt a rendszerváltozás óta eltelt időszak alakításában.

Térjünk rá akkor a jelenkorra, elsőként a gazdaság elemzésére. Az Orbán Viktor vezette ellenzék 2002-től nyolc éven át erőteljesen támadta az előző kormányokat, azok gazdaságpolitikájáért. A 2006-os őszödi beszédet követően a Fidesz megpróbálkozott egy előrehozott választást kiharcolni, ezt végül nem sikerült elérnie, de egy kedvezőtlen nemzetközi fordulatnak köszönhetően (gazdasági világválság) új kommunikációs fordulatot vett a Fidesz „kampányhadjárata”.

Ez a kommunikáció nem szólt másról, mint hogy az akkori kormányok (Gyurcsány, majd Bajnai által vezetve) félrekezelik a válságot. Ez volt az az időszak, amikor Szijjártó Péter naponta hússzor elmondta minden tévében, minden híradóban, hogy mindenért a magyar kormány a hibás. Ennek a kommunikációnak 2 fő eredménye volt.

Az első hozzásegítette a Fideszt a 2010-es választások megnyeréséhez (méghozzá fölényes győzelemhez, kétharmadoshoz). Ez nyilván rendkívül örvendetes egy Fidesz szimpatizáns számára, ugyanakkor engedtessék meg, hogy rámutassak a másik hatására is ennek a kommunikációnak, mert ez a hatás viszont rendkívül kártékony, és véleményem szerint a mai napig is érezteti országromboló, gazdaságdemoralizáló hatását.

Ez a hatás pedig a következő: a Fidesz kommunikáció szerint mindenért a kormány volt a hibás – ha emelkedett a benzin ára, ha nőtt az államháztartási hiány, ha természeti csapás történt – Szijjártó kiállt, és mindent a kormány nyakába vart, ugyanis mindenért a kormány a hibás.

Amikor egyszer elérte az euro a 300 forintos határt, Orbán Viktor kiállt, és tényként megállapította, hogy „az a kormány, aki alatt az euro árfolyama 300 forint fölé megy, alkalmatlan a vezetésre”.

De nehogy azt higgyük, hogy ezzel ütötte a legnagyobb léket az ország „gyorsnaszádjára” Orbán, ugyanis véleményem szerint ezt a címet az ún. vizitdíjas vagy tandíjas népszavazással követte el, ahol háromszáz forint vizitdíj és havi tízezer forint tandíj ellen szavazott a résztvevők 85%-a. Azóta tudjuk, hogy a be nem fizetett vizitenkénti 300 Ft helyett (amit a tizedik alkalom után visszakaptunk volna, tehát valójában nem került volna pénzbe a kezelés), hosszú hosszú, megnövekedett várakozási listával, kiürülő és fel nem töltött egészségügyi kasszával fizettünk, illetve külföldre menekülő orvosokkal, rezidensekkel, nővérekkel, illetve ápolókkal.

A havi 10.000 Ft-os tandíj helyett pedig (amiből az egyetemek fejleszthettek, illetve a szociálisan rászorulók illetve jó tanulók ösztöndíjat kaptak volna), gyakorlatilag beszűkítették a jelentkezők lehetőségeit, gyomorforgató, szégyenletes hallgatói röghözkötés szerződéseket, félévenkénti több százezres tandíj szerződéseket, diákHITEL-t, tanár elbocsájtásokat, illetve fejetlenséget, kilátástalanságot, 36%-os fiatalkori munkanélküliségi mutatókat hozott az Orbán-kormány.

2010 előtt a kommunikáció része volt többek között olyan elképesztően együgyű állítás is Orbán részéről, hogy a magyar gazdaság talpra állításához nem kell más, csak harminc markos legény.

Ezekkel a szólamokkal, unalomig ismételt mantrákkal azt az érzetet keltették a népben, hogy ők tudják a megoldást. Az a látszat kezdett kialakulni, hogy amennyiben az Orbán kormány kerül újra hatalomra, már önmagában ez a tény is erősíti a magyar gazdaságot, növeli a piac bizalmát. Mára tudjuk, hogy nem így lett.

Ebben a kommunikációban elhitette a Fidesz a néppel, hogyha hatalomra kerülnek, a piac, a tőke örömmel támogatja őket és már csak ezáltal csökkennek például a hitelkamatok és tódulnak a hitelezők, befektetők!

Ez egy óriási téveszme volt részükről, aminek később az úgynevezett szabadságharc formájában látjuk meg a következményeit.

Alig telt el néhány hét, amikor Orbánnak keserűen rá kell döbbennie, hogy a világválság közepette a tőke, a Nyugat egyáltalán nem érdeklődik Magyarország hitelezése iránt, megvan nekik a maguk baja. A beígért gazdasági növekedés elmaradt, beruházások tömkelegét állították le, újakat viszont helyettük nem tudtak indítani. A beígért egy millió új munkahely ötlete is befuccsolt, iróniával élve egy millió munkahely maradt mára. Mivel ez látványos elem, így ezen gyorsan plasztikázni kell, erre találták ki a közmunkaprogramot. A versenypiac területén a beruházások száma nulla felé konvergál, köszönhetően a likviditási gondoknak, az állami beruházásoknak pedig 96 %-át uniós forrásból valósítjuk meg. Nincs pénz, nincs hitel, nincs bizalom, nincs beruházás. A jelenleg is futó beruházásokról (illetve mára már megvalósult győri Audi, illetve a kecskeméti Mercedes, Coca Cola) mind a korábbi kormány döntött, a beruházási szerződéseket mind a Gyurcsány- illetve Bajnai kormány kötötte meg, és mivel ezek több év alatt megvalósuló beruházások, ezért ezek gyümölcsét (átadás, politikai haszon) mind a jelenlegi kormány aratja le. Sajnálatos módon nem tudok a jelenlegi kormány által kötött beruházásokról, melyek a következő pár évben valósulhatnának meg. A jelenlegi helyzet ezzel szemben az, hogy a beruházások megvalósítása helyett, újabb munkahelyek teremtése helyett mára már az eredmény, hogyha meg tudjuk tartani őket.

Viktor jött, emlékezet/ígéret ment …

Orbán Viktor kutyaszorítóba kerül, ama bizonyos lepel pedig lehull, amit azonban csak azok vesznek észre, akik politikailag nem elvakultak. Kiderül ugyanis, hogy a király meztelen, az Orbán kormánynak ugyanis semmilyen konkrét válságkezelési terve nincs (a válságkezelés hiányának nyomait már a választási ígéreteknél, pontosabban azok hiányánál láthattuk már). Megkezdődik a négyéves rögtönzések időszaka. A II. Orbán-kormány a fejetlenség, a durr-bele megoldások, illetve a rögtönzések kormánya lesz.

Felsorolnék „néhány” tényt, amiről nem volt szó a Fidesz választási ígéreteiben, mégis sikerült lenyomniuk a torkunkon, és néhányan, amiatt a bizonyos politikai szemüveg miatt a mai napig nem látják ezeket (jelen cikkemben csak a gazdasági rombolást veszem górcső alá):

1. Személyi jövedelemadó átalakítása (két kulcsos adósáv helyett egy kulcsos): ez az intézkedés a gazdagoknak ad a szegények kárára, ugyanis a korábbi alsóbb adósávot megemeli (alacsony jövedelemmel rendelkezőké), míg a felsőbb adósávot közel felezte (magas jövedelemmel rendelkezők adósávja). Ez az intézkedés közel 500 milliárd forintot vett ki a költségvetésből, amit ugyebár pótolni kell … máshonnan történő elvonással, nem mellesleg ennek az 500 milliárd forintnak a legnagyobb része a felső 20%-nál (gazdagoknál) realizálódott.
2. Adójóváírás eltörlése: a baloldali kormányzás alatt hozták létre, lényege, hogy a nagyon alacsony jövedelműeknek ne is kelljen SZJA-t fizetniük. Az adójóváírás a különösen alacsony, illetve alacsony jövedelmű emberek számára akár havi több tízezer forint megtakarítást is jelentett, ennek eltörlése illetve az egykulcsos adó bevezetése súlyos likviditási, illetve megélhetési problémát jelent ezen személyek számára, ugyanis havi több tízezer forinttól estek el.
3. Pálinkafőzés adójának (részleges) eltörlése: Évi néhány literes mennyiségig a pálinkafőzésért nem kell fizetni, ez évi 10-12 milliárdos hiányt okoz a költségvetésben, amit szintén valahonnan elő kell teremteni (újabb adók kreálása).
4. Cafeteria rendszer szétrombolása, illetve „állami monopóliumba vétele”: az eddigi adómentes béren kívüli juttatási jegyek megadóztatása (0% helyett kezdetben 16% adó + eho [egészségügyi hozzájárulási díj] ). A külföldi cafeteria jegy-gyártók (Sodexo, Cheque Dejeuner stb.) „beszántása”, kiszorítása a piacról, helyette „állami”, baráti cégek támogatása, SZÉP-kártya, Erzsébet-utalvány kitalálása; ezeket a béren kívüli juttatásokat átlagosan 35,7% adósáv sújtja. Külön érdekesség, hogy szinte nyomon követhetetlenül, évente változtatnak a cafeteria rendszerén. 2013-ban például 4%-kal több egészségügyi hozzájárulást kell fizetni (100 forintból így már 35,7 Ft az állam kasszájában landol, a korábbi, előző rendszerbeli 0 Ft-tal szemben). Ez még mindig jóval alacsonyabb, mint a 96 százalékos adóteher, ami a béren van. A cégek évi 500 ezer forintig adhatnak „kedvezményes” (35,7%-os adójú) béren kívüli juttatást. Ezen a kereten vagy az egyes elemek külön keretein felül 51,2 százalékos a teher. Szintén ekkora adó terheli az egyes, meghatározott körű juttatásokat, amelyek nem számítanak bérnek, de nem is tartoznak a béren kívüli juttatások közé (például üzleti út során fizetett ebéd, telefonköltség, üzleti ajándék).
5. Béren kívüli juttatás drasztikus csökkentése: az adható 18000 Ft-ról 11250 ill. 5000 Ft-ra.
6. Munkavállalói járulék emelése: Kétségkívül újabb adóemelést jelent, ráadásul megint a szegényebb réteg számára, a bruttó 300.001 Ft alatt keresőknek. Ezzel az adóemeléssel csökkent a nettó fizetés.
7. Műszakpótlék díjak megnyirbálása: „Műszakpótlékra az a dolgozó volt jogosult, aki több műszakban dolgozott, és heti munkaideje elérte a 80 órát. A korábbival ellentétben az új szabályzás összevonja a délutáni és az éjszakai pótlékot. Ugyanakkor változott a pótlékra való jogosultság időpontjának a kezdete is. Ez eddigi 14 óra helyett csak 18 óra utáni munkavégzés esetén kerülhet felszámításra.  Egységesedett a pótlék összege is, ugyanis a változtatás előtt a délutáni műszak idejére, azaz 14-22 óra közötti időszakra 15 % műszakpótlék járt, majd 22-06 óra között 30 %. Az új szabályozás szerint műszakpótlék 18 óra és 06 óra közötti munkavégzés idejére jár, és egységesen 30 %. Változott az a kritérium is, amely előírta a több műszakos munkarendben való alkalmazását a dolgozónak, mint feltételt. Eszerint annak a dolgozónak jár a fenti időszakban végzett munka után a 30 %-os műszakpótlék, akinek a napi munkaidejének kezdési időpontja a beosztás alapján szisztematikusan változik. A rendszeresség kritériumának abban az esetben fele meg, ha a havi beosztás alapján egyértelműen teljesül az az elvárás, hogy a munkaidő kezdete a napok egyharmadánál eltér, illetve a munkaidő kezdésék között az eltérés nem lehet kevesebb 4 óránál. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem kötelező több műszakos munkarendben alkalmazni a munkavállalót ahhoz, hogy a műszakpótlék kifizethető legyen. A változások a munkaadóknak kedveznek inkább, míg a munkavállalók kevesebbet visznek haza hó végén. Köszönhető ez annak is, hogy aki műszakpótlékot kap a 22 óra és 06 óra közötti időszakra, az nem kaphat azzal együtt éjszakai pótlékot is, ami 15 %-os kereset kiesést jelent a dolgozóknak. Még abban az esetben is rosszabbul járnak a munkavállalók, ha figyelembe vesszük, hogy a délutáni műszak fele idejére az addigi 15 % helyett 30 % jár. (Forrás: http://www.blogolod.com/muszakpotlek-szamitasa-2013-ban-a-2014-es-adatok-kedvezobbek-lesznek.html)
8. Családi pótlék rendszer átalakítása, megnyirbálása.
9. ÁFA-emelés: 25% helyett 27%-os adókulcs, a költségvetési hiány ellentételezésére (e nélkül könnyen összeomolhatott volna a költségvetés). Ez minden állampolgárt érint, ahogy a miniszterelnök mondta: „Minden embernek muszáj boltba mennie, ezt nem tudja senki sem kikerülni, kicselezni”.
10. A munkaviszony megszűnése után, annak alapján juttatott jövedelmeket 2014-től szociális hozzájárulási adó terheli.
11. 2014. január 1-jétől változott a népegészségügyi termékadó (neta), a közműadó, az energiaadó, a regisztrációs adó, a kata, a hitelintézetek számára pedig bevezettek egy egyszeri különadót. A kivonatalapú szörpök kivételével a hozzáadott cukrot tartalmazó és legalább 8 százalékos cukortartalmú, illetve 25 százaléknál alacsonyabb gyümölcs-, illetve zöldségtartalmú szörpök is a neta hatálya alá kerülnek, az adó mértéke literenként 200 forint lesz („szegény ember itala”).
12. Baleseti adó bevezetése: Ez kétségkívül minden autó tulajdonost érint; a kötelező biztosítással együtt kell befizetni, évi 5000-20.000 forintos plusz befizetést jelent. Új adó!
13. „Chips” adó bevezetése, majd kiterjesztése szélesebb termékkörre: Új adó, célja a híresztelésekkel ellentétben a pénzbehajtás. Sem cukorból, sem sóból nem fogy kevesebb, de megszűnt ezer munkahely, és fejlesztések maradtak el. Az alkoholmentes italok értékesítésének visszaesése pedig közvetlenül érinti az ágazat agrárbeszállítóit és a kereskedelmet is, ami halmozódó veszteségeket jelent a magyar gazdaság számára.
14. Foglalkoztatottak számának növelése utáni adókedvezmények megszüntetése: Ez az adókedvezmény a cégeket érinti közvetlenül, közvetve viszont a társadalmat. Ugyanis az adókedvezmény eltörlése és a rossz gazdasági helyzet miatt nem foglalkoztatnak kellőszámú munkaerőt a cégek, újabbak felvételét pedig a fentebbi okokra visszavezethetően nem tervezik. Kérdem én, hogy lesz így egymillió új munkahely?
15. Egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) 30%-ról 37%-ra emelése. Jelenlegi formájában nem éri meg választani, körülményes, és drága. Hátránya, hogy sok kisvállalkozó inkább visszaadja ennek következtében az ipart. Ennek hatásaként pedig csökken a munkahelyek száma. „Egymillió új munkahelyet ígérek 10 éven belül” – motoszkál az ígéret az ember fejében.
16. Bányajáradék-emelés 12-ről 16%-ra (Forrás: http://hvg.hu/gazdasag/20130619_Nem_hoz_annyit_a_Vargafele_banyajaradek)
17. Környezetvédelmi termékdíj bevezetése, emelése: Új adó, rögtön emelve is.
18. Szeszesital jövedéki adó (többszöri) emelése. Adóemelés, pénzbehajtás.
19. Dohányáruk jövedéki adóemelése. Adóemelés, pénzbehajtás.
20. Nemzeti Dohánybolt rendszer kiépítése: Több tízezer dolgozó, tulajdonos, beszállító kisemmizése, kisöprése a piacról, helyette néhány körülhatárolható tőkés személy beemelése a piacra.
21. Üzemanyag jövedéki adó emelés: Adóemelés, pénzbehajtás, megszorítás. Érdemes megemlékeznünk Szijjártó Péter ellenzéki időszakban történő megnyilvánulásairól, hogy aggódott ellenzékben, amikor az üzemanyag ára elérte a 300 forintot. („Ha kormányra kerülünk, csökkenteni fogjuk az üzemanyagok jövedéki adóját”- Fidesz 2010). „300 forintos benzin ár - lélektani határ!”. A Fidesz mindent megtett a 400 forintos benzinárért. Sikerrel! Ezt a harcot győztesen vívta meg a mai kormányoldal. Vajon mit gondolnak azok a polgárok, akik szidták az előző kormányt a 300 forintos benzinárért, mit szólnak az Orbán-kormány jövedéki adó emeléséhez? Jellemző a magyar néplélekre a válasz, a politikai szemüveg-effekt. Erről is a rusnya EU tehet, hiába áll ki Viktor a határra, és próbálja megállítani a benzinár növekedést, az a fránya hatás mégiscsak begyűrűzött az országba. De várjunk csak, hisz a jövedéki adóról a kormány dönt, akkor hogy is van ez? Költői kérdés…
22. A bioetanol üzemanyag jövedéki adójának 75%-os emelése: Ezzel a lépéssel nem csak adót emelnek, hanem ellehetetlenítik az alternatív üzemanyagok elterjedésének, fejlesztésének lehetőségét.
23. Munkanélküli járadék („munkanélküli segély”) 9 hónapról 3 hónapra csökkentése: mert ugyebár a gazdasági válság közepette, ahol annyi, de annyi munkahelyre felvennék az embert (NEM!) racionális döntés.
24. Rokkant nyugdíjak megnyirbálása: Ez a lépés nagy tömegeket érint, szinte kétség kívül hátrányosan. Maga a felülvizsgálat ötlete nem ördögtől való, de a lebonyolítása a legtöbb esetben vérlázító, botrányos volt. Bizonyára mindenki hallott, vagy olvasott történetekről, amikor vizsgálat nélkül vették el valakitől a rokkantsági nyugdíjat, vagy kar- vagy láb nélküli embereket hívtak be felülvizsgálatra, vagy nem egy esetben súlyos sérülést szenvedett (pl.: szívbetegségben szenvedő ember) nyugdíját vették el, vagy csökkentették.
25. Gyógyszerkassza támogatásának csökkentése: Már a Gyurcsány kormány is szerette volna meglépni ezt a lépést, de akkor még az Orbán vezette ellenzék „népellenesnek” illetve „ördögtől valónak” nevezte. Hatalomra kerülve viszont több mint 100 milliárdot vontak ki a gyógyszerár támogatásból Orbánék.
26. Szociális segélyek megnyirbálása, befagyasztása: A cél támogatható lenne, miszerint segély helyett munka alapú társadalmat valósítsunk meg, de olyan társadalomban, ahol azért „izzad” a kormány, hogy a még meglévő munkahelyeket megtartsa, nem pedig azért, hogy újakat hozzon létre, eléggé álomszerű elképzelés.
27. 184 milliárd elvonás a felsőoktatástól: Ezt a témát már érintettem cikkem során; a jelenlegi kormány elképzelés szerint csak az tanulhasson, akinek van rá pénze, ezzel meggátolva a szegényebb, de kellő intelligenciával rendelkező egyének felemelkedésének lehetőségét. Mindez annak fényében érthetetlen (számomra), hogy a 2006-os, Fidesz által kierőszakolt vizitdíjas népszavazáson a következő kérdésre: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?” 85% igennel feleltek a szavazók. Gyurcsány havi 10 ezer forintos tandíjban gondolkodott, azaz egy tanévre 100 ezer forint lett volna a tandíj. Ezt leszavazták az Orbán által feltüzelt polgárok. Nos, ehhez képest ma 400 ezer és 1 milliós tandíjak vannak, teszem hozzá félévenként. Persze lehet azzal érvelni, hogy nem mindenkinek, ugyanakkor a térítésmenetesen felvettek száma mindössze 20%-a az előző kormányokéhoz képest, a jelentkezők száma pedig feleződött, ha épp nem a harmadára esett vissza. Az a fránya politikai emlékezet ….
28. Egyetemi és főiskolai támogatások (szociális illetve ösztöndíj) drasztikus csökkentése.
29. Kivették a nyugdíjba számított munkaévek közül az egyetemi képzés alatt eltöltött éveket.
30. Bányászok korkedvezményes nyugdíjának illetve egyéb illetékeinek eltörlése, rokkantsági járulékok megkurtítása.
31. Egészségügyi járulék emelése.
32. Illetékdíj emelése: bírósági eljárásoknál az illetékdíjak drasztikus emelése.
33.  Szociális hozzájárulási adó bevezetése: Új adó, egy fentebbi pontban már említettem. „2012. január 1-jétől a kifizetőt a természetes személlyel fennálló egyes jogviszonyaira, az egyéni vállalkozót, a mezőgazdasági őstermelőt e jogállására tekintettel (saját maga után), más személyt a törvény külön rendelkezése alapján, - a társadalmi közös szükségletek fedezetéhez való hozzájárulás kötelezettségének megfelelően - szociális hozzájárulási adó fizetés terheli.” (Forrás: http://www.nav.gov.hu/data/cms215450/Tajekoztato_a_Szochorol_2011dec_30.pdf)
34. Kötelező kamarai tagság (regisztráció) 5000 Ft éves tagdíjjal, mely 2013-tól 7000 Ft lett: Új adó. Fontos tudni, hogyha problémánk akad (pl.: kamarai tagként elvégzek egy munkát, a megbízó pedig nem fizet) csak akkor tud (ingyenesen) segíteni a kamara, ha az illető szintén kamarai tag, ellenkező esetben vagy nem segít (még csak tanácsot sem ad) vagy pedig borsos áron, tanáccsal lát el. Személyes tapasztalat: mindezen túl, a megyénkénti, illetve városonkénti képviseletek között is rendkívül nagy az eltérés. Van ahol bizonyos területekért felelős szakemberrel (pl.: jogász) nem is rendelkezik az adott kirendeltség, sok esetben az egyes kirendeltség homlok egyenest mást mond, javasol, mint a másik kirendeltség. Sokszor egymást állításait cáfolják. Magán véleményem szerint drága díj a semmiért.
35. Közműadó.
36. Autópálya használat 4 napról 10 napra történő emelése, természetesen áremeléssel.
37. Kommunális adó adótárgyanként 12000 Ft-ról 17000 Ft-ra emelhető.
38. Reprezentációs és üzleti ajándékok után adókötelezettség.
39. Cégautó adó emelése.
40. A termőföldből átminősített ingatlanok értékesítéséből származó 20% feletti többlet 48%-kal adózik
41. A táppénz lecsökkentése: Kórház 60-ról 50%, táppénz 70-ről 60%.
42. 30 napi táppénz után időarányos szabadság csökkentés.
43. „Cégadatok kötelező frissítése”-adó: Cégenként 20-50 ezer forint között + általános forgalmi adó.
44. Helyi adók drasztikus növelése, helyi önkormányzatok számára szélesebb jogkört biztosít újabb adók kivetésére, régiek emelésére.
45. Pénztárgépek cseréje: Pénztárgépenként 100-150 ezer Ft-jába kerül a bolt tulajdonosnak, plusz havi 2-3 ezer Ft NAV-val való állandó kapcsolati díj, illetve az internetes továbbítás miatt kiszámíthatatlan (forgalomtól is függő) internet díj.
46. Banki tranzakciós díj (új adó!) bevezetése, illetve többszöri emelése (3-ról 6 ezrelékre emelik), „csekkadó”. Készpénzfelvételi- utalási- illetve kártyás fizetési díjak bevezetése, emelése (számlák közötti utalgatás 0,3 százalékra emelkedett). Ezeket a díjakat a szolgáltatók teljes mértékben áthárítják a fogyasztókra, magyarul ránk, a lakosságra, elvégre valakinek be kell fizetnie …
47. Kamatadó-bevezetése, illetve többszöri emelése
48. EHO (egészségügyi hozzájárulás) bevezetése: burkolt kamatadó-emelés, a magánszemélyek kamatjövedelmére bevezeti a kormány az egészségügyi hozzájárulást: a kamatjövedelem után a kamatadón kívül további 6 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. A kamatjövedelem utáni eho-kötelezettség a magánszemélyek 2013. augusztus 1-jétől megszerzett kamatjövedelmére vonatkozik. Hogy miért nem füstadónak, vagy más hangzatos, abszolút nem odaillő adónak nevezték el? Nem tudom, de gondolom ezt dobta a Fidesz-nagyszótár.
49. Reklámadó ötletének felvetése – parlamenti döntés tudomásom szerint még nem volt róla.
50. Telekommunikációs adó (Távközlési adó): Hasonló az előzőhöz: kitalálták, majd többször emelték (a vállalkozások esetében 2-ről 3 forintra nő, a felső korlát pedig 2500-ról 5 ezer forintra emelkedik) – ezt szintén a fogyasztó, a lakosság fizet meg teljes egészében, ugyanis a cégek áthárítják.
51. 35 ezer fő elbocsátása a közszférából - leépítés a közszférában: „Egymillió új munkahelyet ígérek 10 éven belül” – motoszkál ismételten az ígéret az ember fejében. Valahogy csak nem jön össze, mert eddig csak szüntettük a helyeket, nem pedig növeltük. Ha nincs munkahely, nincs felvevőpiac, akkor „csinálunk” … jöhetett az isteni szikra Orbán fejében: K-Ö-Z-M-U-N-K-A. „Oszt jónapot.” Ugyanakkor ez még önmagában kevés lenne (hiába a több százezres mutatós, ugyanakkor haszontalan szám a statisztikában), így még mindig kevesebb foglalkoztatott van, mint a kormányváltás előtt … hát számoljuk a több százezer külföldön dolgozót is a HAZAI foglalkoztatottak közé. Mindjárt másként néznek ki azok a számok, unortodoxiával pedig mindjárt szebb és jobb a magyar élet, avagy a „magyar tündérmese” mégiscsak sikeres. „Magyarország jobban teljesít” – a trükközések terén. Ha a trükközésekre szánt erő és idő tizedét munkahelyteremtésre, értékteremtésre fordítaná a kormány, máris egy élhetőbb ország lakói lennénk.
52. Volt rendőrök, tűzoltók, határőrök, mentősök, rokkantak, bányászok, buszsofőrök, vámosok nyugdíjának 16 %-os SZJA-val való terhelése.
53. 16 milliárd forint maradt a 2011-ben einstandolt 3000 milliárdos magánnyugdíj-vagyonból; erre a pénzre már keresztet vethetünk; elméletileg az államadósság csökkentésre szánták ezt a pénzt, ennek ellenére, ekkora tetemes pénz „elégetése” ellenére, nemhogy nem csökkent, hanem emelkedett az államadóssági ráta. A dolog „szépséghibája”, hogy ez a pénztömeg nem állami tulajdon volt, hanem magántulajdon, de aki ilyen kis „apróságon” meghökken, az az elmúlt 4 évet valószínűleg végigaludta az országban. (http://vagyonitanacsado.hu/?p=637)
54. Beígért egyéni nyugdíjszámlák meg nem valósulása: újabb ígéret, újabb be nem teljesült álom.

Hirtelenjében ennyi gazdasági esemény, eredmény jutott eszembe. Ez jutott osztályrészül számunkra, ez az a „magyar tündérmese” amiben olyan jó élni, és amit egész Európa csodál, illetve próbál utánozni. Mindenki döntse el saját maga, hogy tündérmesében, álomvilágban, vagy pedig a valóságban akar élni!