A címmondatért mindenkitől elnézést kérek, a legritkább esetekben fordulhat csak elő, hogy a volt köztársasági elnököt tekintsem követendő példának. Semjén Zsolt esetében viszont határozottan ezt javaslom.

Az ELTE-n felállított bizottság ugyanis megállapította, hogy "nagyon jelentős szövegegyezés van" Semjén 1992-es szakdolgozata és konzulensének írásai között, amivel a miniszterelnök-helyettes "súlyos tudományetikai vétséget követett el". Itt emlékeztetnék mindenkit Schmitt elnök bukására, amely a tagadással indult, és egy megalázó, vezető politikushoz méltatlan, már-már kabaréba fulladó bukással zárult. Ha a KDNP vezetőjének van esze (hadd tegyem hozzá, ha valakit butábbnak tartok a rezsimből Schmittnél, az pont ő), akkor mondjon le most.

A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja szerint az ügynek "párton belül nem lesz különösebb visszhangja, tekintve, hogy egy később megjelent munkáról van benne szó, így ez morális kérdést sem vet fel. Azért is súlytalan az ügy, mert nincsen jogi következménye." Ezek a mondatok Harrach Pétertől származnak, amelyekben feltétlenül igaz, hogy nincs jogi következménye, ugyanis plagizálásra vonatkozó jogszabály sem 1992-ben nem volt, és jelenleg sincs. 

Van viszont egy több évezredes törvény, amelyet a KDNP kimondottan (a nevében is) alapnak tekint. Ennek a hetedik paragrafusát idézem: "Ne lopj!"