Fiatalok közéleti-politikai reflexiói

A földtörvény márpedig kétharmados lesz – hangoztatják úton-útfélen a konzultációt csak hírből ismerő Fideszesek. Mindezt a Szájer József által 2 vonatállomás között az Ipad-jén unaloműző-programként összerittyentett, a kormány szerint ezeréves, kőbevésett, értékálló és örök, gránitszilárdságú – ennek ellenére januári bevezetése óta ma már megszámlálhatatlanszor módosított – ún. Alaptörvénybe szeretnék „belehegeszteni” a kedves Fideszes képviselő „urak”.

Most tekintsünk el attól a ténytől, hogy a Magyar Köztársaságnak – elnézést, ma már csak Magyarországnak – még Alkotmánya sincs, helyette egy konszenzus- és társadalmi egyeztetés nélküli, szigorúan egy párt ideológiája és nézete szerinti „valamilyen” irata van, amit mint a kisgyerek torkán a keserű gyógyszert, úgy nyomták le a mi torkunkon is – a Nemzeti Együttműködés Rendszerében … nemzeti együttműködés nélkül.

Aki nem aludt téli álmot az elmúlt két évben az tudhatja, hogyha valamit a fejükbe vesznek, abból paragrafus lesz, méghozzá pillanatok alatt.

Ne legyenek hiú ábrándjaink, ha a Fidesz azt mondja, hogy „márpedig kétharmados lesz a földtörvény” és bekerül az Alaptörvénybe, akkor az úgy is lesz. Pedig az elfogadásra váró földtörvény – melyet éppoly ékes (többek között történelmivel, egyedülállóval, és a már sokat hangoztatott ezevéres) jelzőkkel illetnek mind az előterjesztői, mind a kormánypárti képviselők – igencsak vitatott, társadalmilag és politikailag megosztott, kritikusainak körét nem csak az ellenzéki pártok képviselői, illetve a különböző szakszervezetek vezetői, hanem a kormánypárti képviselők jeles és számos tagjai is alkotják.

Egy olyan földtörvényt akarnak legalizálni és bebetonozni, amelyhez szorosan kapcsolódó földbérleti pályázatok körül áll a bál. Sorra látnak napvilágot nagyobbnál nagyobb mutyizások, egyre jobban körvonalazódik a már Ángyán József által is oly sokat emlegetett oligarchák köre, emellett számos, lassan már-már mindennapossá váló polgári engedelmetlenségi akciók, demonstratív földfoglalások, és ezzel párhuzamosan a Pintér úr által felülről vasmarokkal irányított rendőrségi „félrenézések”, vagy adott esetben rendőrségi túlkapások – ha úgy kívánja meg a kormány kedve.

A rendszerváltás, a harmadik köztársaság kikiáltásának idején (a negyedik eljövetelét még várjuk) az új, demokratikus rendszer alapítói azért hozták létre a kétharmados – sarkalatos – törvények intézményét (a sok fékkel és egyensúllyal egyetemben), hogy bizonyos, a demokrácia sérülékenységét, kijátszhatóságát a lehető legmaximálisabban meggátolják, elérve ezzel azt, hogy egy kormány se módosíthassa a demokrácia fennmaradásának és működésének legalapvetőbb pilléreit, tartó oszlopait.

Ahogy egy Alaptörvény sem „lát” előre ezer évet, úgy a törvényhozók sem láthatták, hogy sajnos mindig lesznek személyek, szervezetek, adott események, amelyek következtében – egy egyébként nagyon demokratikus, előrelátó és bölcs döntést – mások visszájára fordítanak, és az eredeti céljának ellenkezőjeként kezdenek el használni.

Egy maximálisan demokratikus, konszenzust feltételező kétharmados törvényalkotás mára egy párt saját kénye kedvére, saját szórakoztatása, kicsinyes politikai céljainak játékszere lett.

Az LMP a múlt hét csütörtökén, Sárváron, péntek este pedig Körmenden tartott többpárti vitaestet a párt zászlóshajó témájában, a magyar mezőgazdaság jövőjéről – nem meglepő módon, a kormánypárt részvétele nélkül. 

Természetesen a két est során a résztvevő felek több témát is érintettek, így többek között szóba került a vadgazdálkodás, a vadászati törvény teljes átírása, az élelmiszer-biztonság, és a magyar áruk versenyképessége, az utóbbi két téma különösen nagy figyelmet kapott.

A felek egyetértettek abban, hogy a mezőgazdaságban, és a hozzá ezer szállal kapcsolódó feldolgozóiparban óriási potenciál rejtőzik, százezres nagyságrendben teremthetnek új munkahelyeket ez által.

Különösen szomorú ez a tény, amikor adottak a lehetőségek, megvan hozzá a kellő elszántság, erőforrás, ehhez társul a kormány milliós munkahelyteremtés retorikája, ugyanakkor a várt eredmények elmaradnak, nem él az adott lehetőséggel a kormány. Nemcsak fékezi a gazdaságot, a fejlődést, a foglalkoztatást, hanem egyenesen visszaküldi a „sötét középkorba” a kormány különböző „unortodoxnak” nevezett gazdaságpolitikájával az ágazatot. A termőföldet, és a ráépülő feldolgozóipart baráti, kormány közeli oligarchák kezére játszva, a vidéket, a kisembereket teljesen ellehetetlenítve, feudális (rossz kihasználtságú, és kisszámú munkaerő felhasználású) már-már latifundiumokat létrehozva, megfojtva ezzel a vidéket, és a gazdálkodó embereket.

Nem kell messzire menni példákért, elég, ha a földügyeknél megszívleljük Ángyán jelentését, olvasunk híreket, látva a Gyulai- és a Kapuvári Húskombinát ellehetetlenítését többek között.

Na de térjünk vissza az eredeti témánkhoz, a többpárti vitaest eseményeihez, ugyanakkor szerettem volna, ha a kedves Olvasó látja, hogy miért lett volna oly fontos, és ildomos, hogy a kormánypárt (aki a nemzeti együttműködést, és a konzultációt hirdeti úton-útfélen) részt vegyen egy ilyen horderejű (és százezreket érintő) rendezvényen.

A mezőgazdaság jövőjéről szóló „vitára” meghívást kaptak a parlamenti pártok képviselői, ugyanakkor nem minden párt gondolta úgy, hogy a téma megér egy beszélgetést.

Példának okáért a kormánypárt az LMP többszöri írásbeli megkeresésére sem válaszolt.

„Kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy számukra a magyar agrárpolitika nem fontos, a magyar gazdák sem tartoznak a nemzeti konzultációt hirdető Fidesz-KDNP szövetség érdeklődési körébe” – kommentálták a kormány távolmaradását az LMP-s képviselők.

A részvétel hiánya különösen érdekes azért, mert Körmenden és környékén volt a Fidesz támogatottsága a legmagasabb a 2010-es választásokon.

„Úgy látszik, hogy már itt sem mernek kiállni vitázni!” – zárták nyilatkozatukat az LMP-sek.

Szerintem pedig majd csak a következő országos- illetve önkormányzati választások alkalmával lesz újra sürgős, égető kérdés, hogy megjelenjenek Körmenden és környékén.

Korlátozott mértékű maradt a banki tőkekivonás a kelet-közép-európai régió országaiban: az osztrák, német és olasz bankok Magyarországot leszámítva viszonylag stabil szinten tartották a hitelezést – állapítja meg az Erste Group „Élet a tőkekivonások árnyékában” című elemzése.

Magyarország egymaga felel a régióban történt tőkekivonás 40 százalékáért, így határozottan kiemelkedik a mezőnyből a tőkekivonás mértékét és okait tekintve - állapítja meg az elemzés. Viktorunk annyira szerette volna, ha valamiben vezetnénk Európa előtt … hát most megkapta.

Az okok forrása Matolcsy György unorthodox gazdaságpolitikai lépései, melyek olyan „parádés” elemeket tartalmaznak, mint a bankadó, tranzakciós adó, különböző szektorális adók, és a borzasztó rosszul konstruált végtörlesztés, amely a devizaforrások egy részét felszabadította.

Éves összehasonlításban a világ bankszektora mintegy 18 milliárd dollárral, vagyis a magyar GDP 14,2 százalékával csökkentette külső pozícióját Magyarországgal szemben, amely érték nagyon közel jár a Spanyolország által elszenvedett 14,3 százalékos mértékhez.

Matolcsy továbbra is vívja a tanítómestere, Orbán Viktor által mára már tökéletesre fejlesztett szélmalomharcot, mely szerint a világon mindenki téved, csak ő(k) nem … ahogy a számok is mutatják.

„Régen láttam olyat, hogy a döglött kutyát fejbe vágják. Itt most ezzel a helyzettel állunk szemben, ugyanis a magyar Alkotmánybíróság ezt a jogszabályt megsemmisítette, következésképpen az Európai Bíróság egy olyan jogszabályról hozott döntést, amely nem létezik" – nyilatkozta a Vezír, majd hozzátette, hogy erre azért fontos rávilágítani, mert Magyarország a saját ügyeit a saját alkotmányos rendszerének működtetésével is meg tudja oldani.

„Marad a bírák nyugdíjazásának új rendszere” – jelentette ki szintén a Vezír, még július 16-án, reagálva az Ab azon döntésére, mely szerint alkotmányellenes a bírák nyugdíjazásának szabályozása, ezért azt a hatálybalépés napjára visszaható hatállyal megsemmisítette a testület.

„A kormány a tervek szerint még a hét vége előtt javaslatot tesz a parlamentnek az alaptörvény, a bíróságokról szóló jogszabály és a nyugdíjtörvény közötti összhang megteremtésére”.

Ezen kijelentés szintén a – nagyméltóságú, és úgy látszik kellőképp feledékeny – miniszterelnök szájából hangzott el, miután a KDNP vezetőivel folytatott tárgyalása után sajtótájékoztatót tartott az Ab hétfői döntésével kapcsolatban, hozzátéve, hogy „az összhang többféleképpen is megteremhető, a kabinet ezek közül az optimálisat fogja kiválasztani.”

"A rendszer marad", a kormány a kitűzött céljait el fogja érni - nyomatékosította Orbán Viktor.

Idézetek Orbán Viktortól, 1989 – 1993:

„Ha a választásokon csak pártok indulhatnak - amit helytelenítenék -, akkor kényszerűségből talán létre fogunk hozni egy választási pártot, amit azonban a választások után sürgősen feloszlatunk. [...] A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek” (HVG, 1989. augusztus 26.)

Érdekesség, hogy a pártját nem oszlatta fel, és megtiltja az új választási rendszer törvényében, hogy szervezetek indulhassanak, így csakis pártok indulhatnak.

„Ha ma megnézünk egy vidéki MDF-es társaságot, azt kell mondanom, hogy nagyon-nagyon rossz közérzettel távozik az ember egy-egy összejövetelről. A tagság kicserélődésének a jele és bizonyítéka, hogy Lezsák az MDF alelnökeként visszatért a vezetésbe, és Csurka István ma az MDF legnépszerűbb politikusa.” (Beszélő, 1992. március 7.)

Lezsák Sándor jelenleg az Országgyűlés alelnöke, Fideszes országgyűlési képviselő.

„...összességében az MDF egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha többé nem fog Magyarországra visszatérni. [...] a XX. század végi modern társadalomtól idegen az a gondolatvilág, amellyel kéretlenül boldogítani akarják a nemzetet. [Az MDF] a társadalommal szemben keres politikai szövetségest az egyházakban. [...] vajmi kevés esély van arra, hogy a kormánykoalíció pártjaiból korszerű konzervatív párt alakuljon ki.” (A Fidesz pécsi kongresszusa, 1992. május)

Jelenleg a Fidesz-Kereszténydemokrata Néppárt vezette koalíció vezeti az országot.

Idézetek beszédeiből, 1990-1994:

„Egyszer már volt részünk ilyen mocskos kampányban, ahol lezsidózták és lekommunistázták az ellenzéket. Ennek azonban egyszer s mindenkorra vége.”

Nyilatkozta Orbán Viktor, miközben hagyja, sőt hallgatólagosan egyet is ért a Jobbik nyílt rasszizmusával, zsidózásával, és mára már kommunista-csokrokat lehet gyűjteni a Fidesz és a KDNP kommunistázó nyilatkozataiból. 

„Ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan rendezni. Olyan polgári liberális kormány, amely... nem enged sem egy jobb-, sem egy baloldali etatista gazdaságpolitika csábításának. Csak egy ilyen liberális kormány látszik alkalmasnak arra, hogy megértesse a polgárokkal, hogy a privatizáció lehetőség, hogy meggyőzze őket arról, hogy minden olyannyira várt intézkedés - legyen szó nyugdíjról, gyedről, családi pótlékról, munkanélküli-segélyről - csak akkor lehetséges, ha előteremtjük hozzá a szükséges pénzt. Márpedig pénz csak piacgazdaságban terem, pénz és piac pedig nincs a pénzforgatáshoz értő vállalkozók, tőkések nélkül... Hangulatkeltés folyik a bankárok, a bankok, a pénztőke és a nemzetközi pénzügyi intézmények ellen... Egy liberális kormány képes lesz arra, hogy kíméletlenül szembeszálljon az... idegengyűlölettel..”

Ma nyíltan felszólal a privatizáció, és a nyugati tőke ellen. Valóságos hajtóvadászatot indított a nyugati befektetők, bankok, bankárok, pénztőke és a nemzetközi pénzügyi intézmények (pl. IMF) ellen. Ha nyíltan nem is, de elfogadja, és hagyja a Jobbik idegengyűlöletét.

Miközben hallgattam Matolcsy György nemzetpukkasztó „kihaénnem” miniszter magasröptű beszédét, a következő gondolatok cikáztak végig a fejemben:

Ezt követően gondolom csak költői a kérdés, mely szerint: ”Visszajönnek-e fiataljaink (Nyugat)-Európából?”

A tegnapi estén az Orbán-rezsim ismét bizonyította antidemokratikus elkötelezettségét.

Nemrég írtunk róla, hogy az előzetes választási regisztráció törvényjavaslata a hatalommánián túl leginkább a félelemből fakad. Akkor még nem tudhattuk azt, hogy fehérvári huszárunk és sleppje ismét az erő demokráciáját hívja elő, ha valami nehezen magyarázhatónak tetszik. Tudniillik arra, hogy ha az AB azt mondja, hogy a választási regisztrációs törvényt vizsgálni fogja, az a válasz, hogy beleírják az alkotmányba (alaptörvénybe), több mint gyalázatos.

A címben szereplő sor szintén a „Dőlnek a szobrok” című Hobo dalból való, azzal a különbséggel, hogy a rendszerváltáskor ezt úgy énekelték, és úgy írták meg, hogy „tanulok örülni, felejtek félni”…

A címben szereplő idézet jutott eszembe az október 23-i történtekkel kapcsolatban, összefüggésben és egymástól szétválasztva is vizsgálva a két, nagy tüntetést. A sor egy Hobo Blues Band számból való kiragadás, a rendszerváltás előttről. Akkor érthető volt ledőlőben való szobrokról rock and rollt írni, ma ezzel indítani egy írást inkább elkeserítő, de ha már a történelem ismétli önmagát, akkor sajnos van alapja.

Arra, hogy a két és fél éve épülő, a demokrácia bástyáit leromboló Orbán-rezsim szobrai valóban ledőlnek-e, csak 2014 áprilisa ad választ, mindenesetre, 2012 ősze egy erős sugallat lehet a címben megfogalmazott kívánalom eléréséhez. Habár a Simicska – vagyonból finanszírozott, napi több milliós példányszámú Metropol és a „független” sajtó jó része megpróbálta a kommunikációs megtévesztést, látható volt, hogy a demokratikus ellenzéki tüntetésen is rengetegen voltak. Ha ehhez hozzáteszem, hogy a Milla szervezőinek nem volt állami pénze arra (csak egy jó poénja), hogy ingyen buszokkal utaztassa Magyarország, és a külhon lakosait, akkor az Erzsébet-téri tömeg számottevőbb, mint a Kossuth-téri Bayermeneté. Ez volt az alap: óriási tömeg, amely demokráciáért kiáltott. A másik oldalon szintén tömeg, de ott az említett módon összehozva. Nem feledkezhetünk meg számos különbségről: a Kossuth-téri megmozdulás az állami ünnep részeként volt meghirdetve, nem pedig tüntetésként, pedig tudvalévő volt, hogy miről is van szó. A Ferenciek-terén (Milla) a Jobbik-közeli szélsőséges csőcselék ott tartózkodhatott bejelentés nélkül, a rendőrség fel sem kapta a fejét a bőszen zsidózó és hazaárulózó primitív emberekre. Ellenben a Kossuth térről az oda bejelentkező és csupán egy transzparenst feltartó bányászokat kitiltották. Szabad véleménynyilvánítás és jogegyenlőség?

Aztán a felszólalók: amíg a Kossuth-téren Orbán Viktor hozta a kötelező sablonos semmit mondást, frázisokat puffogtatott, addig a Milla tüntetésén elindult valami. Egy színpadon szólaltak fel – a blogunk által is tisztelt – konzervatív Balavány György és a liberális Tamás Gáspár Miklós, különböző szervezetek vezetői, és a nagyon jó beszéddel előálló, a politikába visszatérő Bajnai Gordon. Feltűnően nagy tömeg gyűlt össze az Egyetem téren is, ahol a Demokratikus Koalíció tüntetett. Mindezek és a frissen megalakult mozgalom, az Együtt 2014 az ünneplésre nem, de a bizakodásra mindenképp feljogosít.

Idén márciusban, a nemzeti ünnepünkről a kormányzó hatalom elmenekült, nem mertek tömegrendezvényt szervezni, sőt a „demokrácia jegyében” lefoglalták az össze nagy teret, hogy az ellenzék is tehetetlen legyen. Most kiálltak, de leszerepeltek, sőt kaptak a nyakukba egy megerősödő és összeálló ellenzéket.

Együtt 2014: akkor sikerülhet, és ledőlhetnek az ingatag lábakon álló szobrok.

Néhány héttel ezelőtt merült fel a hír, hogy Orbán Viktor nem indul újra az Európa Parlament Néppárt-alelnöki posztjáért.

Tudvalévő, hogy az évente csupán néhányszor ülésező EP titulusai, illetve a pártok pozíciói gyakorlatilag formálisnak tekinthetők. Nem szeretném degradálni a posztot, de közel sem olyan és annyi feladatot kell ellátni, mint egy hazai párt alelnökének. Ebből következik, hogy aki presztízst szerez magának – főleg egy Néppárt nagyságú pártban – és alelnökké választják, az kis túlzással az idők végeztéig ott maradhat, „trónolhat”. Eddig legalább is ez volt a szokás. Az áttörést ki más, mint Orbán hozta meg, de cseppet sem pozitív kicsengésű a helyzet.

Történt ugyanis, hogy az Európai Néppárt több, nagy tekintélyű, vezető politikusa diszkréten megkérte elnökünket, hogy inkább ne induljon újra a székért, mert nem biztos, hogy újraválasztják. Ennek óriási súlya van, hiszen nem az ellenzék kritizálta OV-t, hanem a saját frakciótársai. Ezt persze itthon a rezsim vezetője úgy tálalta, hogy a néppárti vezető politikusok szerint neki most a hazai dolgokra kell koncentrálni. Erről a félrebeszélésről és gyerekes magyarázkodásról egy legendás idézet jutott eszembe Horn Gábortól; az ő mondatának az analógiája így szólhatna:

„Nem azt mondták Viktor, hanem azt, hogy húzz a p....ba!”