A címben szereplő idézet jutott eszembe az október 23-i történtekkel kapcsolatban, összefüggésben és egymástól szétválasztva is vizsgálva a két, nagy tüntetést. A sor egy Hobo Blues Band számból való kiragadás, a rendszerváltás előttről. Akkor érthető volt ledőlőben való szobrokról rock and rollt írni, ma ezzel indítani egy írást inkább elkeserítő, de ha már a történelem ismétli önmagát, akkor sajnos van alapja.
Arra, hogy a két és fél éve épülő, a demokrácia bástyáit leromboló Orbán-rezsim szobrai valóban ledőlnek-e, csak 2014 áprilisa ad választ, mindenesetre, 2012 ősze egy erős sugallat lehet a címben megfogalmazott kívánalom eléréséhez. Habár a Simicska – vagyonból finanszírozott, napi több milliós példányszámú Metropol és a „független” sajtó jó része megpróbálta a kommunikációs megtévesztést, látható volt, hogy a demokratikus ellenzéki tüntetésen is rengetegen voltak. Ha ehhez hozzáteszem, hogy a Milla szervezőinek nem volt állami pénze arra (csak egy jó poénja), hogy ingyen buszokkal utaztassa Magyarország, és a külhon lakosait, akkor az Erzsébet-téri tömeg számottevőbb, mint a Kossuth-téri Bayermeneté. Ez volt az alap: óriási tömeg, amely demokráciáért kiáltott. A másik oldalon szintén tömeg, de ott az említett módon összehozva. Nem feledkezhetünk meg számos különbségről: a Kossuth-téri megmozdulás az állami ünnep részeként volt meghirdetve, nem pedig tüntetésként, pedig tudvalévő volt, hogy miről is van szó. A Ferenciek-terén (Milla) a Jobbik-közeli szélsőséges csőcselék ott tartózkodhatott bejelentés nélkül, a rendőrség fel sem kapta a fejét a bőszen zsidózó és hazaárulózó primitív emberekre. Ellenben a Kossuth térről az oda bejelentkező és csupán egy transzparenst feltartó bányászokat kitiltották. Szabad véleménynyilvánítás és jogegyenlőség?
Aztán a felszólalók: amíg a Kossuth-téren Orbán Viktor hozta a kötelező sablonos semmit mondást, frázisokat puffogtatott, addig a Milla tüntetésén elindult valami. Egy színpadon szólaltak fel – a blogunk által is tisztelt – konzervatív Balavány György és a liberális Tamás Gáspár Miklós, különböző szervezetek vezetői, és a nagyon jó beszéddel előálló, a politikába visszatérő Bajnai Gordon. Feltűnően nagy tömeg gyűlt össze az Egyetem téren is, ahol a Demokratikus Koalíció tüntetett. Mindezek és a frissen megalakult mozgalom, az Együtt 2014 az ünneplésre nem, de a bizakodásra mindenképp feljogosít.
Idén márciusban, a nemzeti ünnepünkről a kormányzó hatalom elmenekült, nem mertek tömegrendezvényt szervezni, sőt a „demokrácia jegyében” lefoglalták az össze nagy teret, hogy az ellenzék is tehetetlen legyen. Most kiálltak, de leszerepeltek, sőt kaptak a nyakukba egy megerősödő és összeálló ellenzéket.
Együtt 2014: akkor sikerülhet, és ledőlhetnek az ingatag lábakon álló szobrok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.